Sokan hirdetik, hogy egy legendát támasztanak fel. A Mercedesnek erre tényleg lesz lehetősége, mivel az SLR szupersportautó egy valóban legendás, megkérdőjelezhetetlen nimbuszú autó örökébe lép. A Mercedes-Benz SLR McLaren Nagy-Britanniában, a DaimlerChrysler Forma-1-es partnerénél készül.
Elődeihez hasonlóan az új SLR technikája is az autósportból ered. A karosszéria és a futómű anyagaként szénszál erősítésű műanyag szolgál, ami a szériaautók között eddig ismeretlen merevséget biztosít az SLR McLarennek. A szénszálas karosszéria energiaelnyelő képessége is új dimenzióban mozog. Szálerősítésű kerámia féktárcsákkal lassul az autó, amely rendkívüli hőtűrésével és élettartamával tűnik ki.
A motor teljesítményéről még nem tudni biztosat, de bízhatunk benne, hogy csak több lehet, mint az 1999-ben bemutatott Vision SLR tanulmány 557 lóereje. A kompresszoros, várhatóan 5,5 literes nyolchengerest az AMG-nél fejlesztik és ott is építik össze kézi munkával.
A Frankfurtban látható autó elődje az úgynevezett Uhlenhaut-kupé volt. Ez az autó Rudolf Uhlenhautról kapta a nevét, aki évtizedekig dolgozott a Mercedes-Benznél, többek között a Mercedes személyautók és versenyautók fejlesztését irányítva. Uhlenhaut nem csak mérnökként volt páratlan, vezetni is fenomenálisan tudott. A Hockenheimringen például 3,5 másodperccel jobb időt ment egy versenyautóval, mint az ötszörös világbajnok Juan-Manuel Fangio. Nem játékból tette, hanem futóműtesztelési célból.
A Mercedes-Benz 300 SLR-re épült az Uhlenhaut-kupé. A nyitott SLR 310 lóerős, 2982 köbcentis motorjával 300 km/óra feletti végsebességre volt képes. Ez a típus kettős győzelmet aratott az 1955-ös Targa Florio-n, a Tourist Trophyn, a gyilkosan nehéz nürburgringi Eifel-versenyen, a Svéd Nagydíjon és a Brescia-Róma-Brescia útvonalon kiírt Mille Miglián.
A cél az volt, hogy a versenyautó és az 1954-től gyártott, sirályszárnyas széria 300 SL közé hidat verjenek egy kemény tetős utcai versenyautóval. Az Uhlenhaut-kupéból, amelyet 300 SLR-Coupé-nak is neveznek, végül nem vált sorozatgyártású autó, mindössze kettő készült el belőle. Az egyik az 1989-ben elhunyt fejlesztőmérnök, Uhlenhaut szolgálati autója lett, amely a Mercedes történetének leggyorsabb és leghangosabb „cégautója” volt. Uhlenhaut csak azzal a feltétellel kapott hivatalos engedélyt az ezüstszínű sportautó utcai használatára, ha két kiegészítő hangtompítót szerel a kipufogórendszerbe. Az acél rácsvázra épített, alumínium karosszériás SLR-Coupé alig volt nehezebb és lassabb a versenyváltozatnál. Az 1117 kilós autó mért végsebessége elérte a 290 km/órát.
Az autó sorsát megpecsételte a 81 ember halálát okozó tragédia az 1955-ös Le Mans-i 24 órás versenyen. Az emlékezetes tragédiát az okozta, hogy egy 300 SLR a pályáról egy nézőkkel teli tribünbe vágódott. A Mercedes-Benz ekkor visszavonta autóit a Le Mans-i versenyből. Az 1955-ös szezon végén, a Daimler-Benz igazgatóságának döntése értelmében, a csillagos márka kivonult a versenysportból. Ez a háttér nem teremtett kedvező feltételeket egy kemény tetős 300 SLR kupé sorozatgyártásának beindításához. A 300 SLR-Coupéból két példány is elég volt ahhoz, hogy örökre emlékezetes maradjon.
