Az ATI pálya kicsit csendesebb volt a megszokottnál, de bizalomra adott okot a csillapodó, majd teljesen elálló eső. A gyalogos pályabejáráskor már a megfelelő létszám ismerkedett az új nyomvonallal. Már jó pár éve követem a Proex-Speed Kupa eseményeit, régebben nézőként, mostmár inkább versenyzőként, de kétszer ugyan olyan pályarajzzal még nem találkoztam. A mostani is különleges volt több, mint két és fél percesre sikerült (nem is bánkódott senki), a fotocellán pont ellenkezőleg kellett átzúgni, mint ahogy indultunk.
A tanpálya várakozója többször is helyet adott a kisebb csoportosulásoknak, a nevezésnél már ment a harc. Mindenki a hátsó rajtszámokra pályázott, hogy a többiek szárítsák fel előttük a pályát. A gyalogos bejárás közben többen önkéntes közterületfenntartókká léptek elő, seprűvel a kezükben tisztították meg az ideális íveket a tócsáktól (na elárulták magukat, ők akartak slick gumival indulni). A keramit szárazon sem egyszerű mutatvány, ilyen időben meg pláne. Fejben mindenki készült a felső szakaszra. S láss csodát, az száradt a leggyorsabban. A verseny indulásakor már csak a nedves fű emlékeztetett a reggeli állapotokra. A balláb fékről azonban nem kellett lemondani, csúszott a sárga kő így is eléggé.
A szokottnál kevesebben kezdték meg a pontvadászatot, a keménymag és a bajnokság helyezettjei mind ott voltak. Igaz, volt aki a rajt előtt egy órával kapta a telefont, hogy verseny van. Más lábadozva, öt fájdalomcsillapítóval, de elindult, megnyerve kategóriáját. Volt, aki látván az esős pályát, úgy „taktikázott”, hogy ha összetöri az autót, legalább jövőre ütős autót építhet. Megspórolja ugyanis azt a pénzt, amit a hátralévő futamokon költene. Hát nem igaza lett…?
Jól pörgött az egész, nem is volt semmi fennakadás, délben már a második futamra készülődtünk. Időközben néha elkezdett cseperegni az eső, hidegzuhanyként érve az épp indulót. A küzdelem most is hozta a megszokott izgalmakat, a végén tizedek döntöttek a dobogós helyek sorsáról. A Fiat X1/9-est most sem lehetett legyőzni, pedig sokan megkísérelték.
A díjkiosztó hangulatára sem lehetett panasz, ezt gondolom a kisorsolt versenykipufogó boldog tulajdonosa is megerősíti. Nem lehetett rossz érzés, amikor a támogatós baseball sapkából kihúzták a rajtszámát.
Elérkeztünk a bajnokság feléhez, még nyitott, hogy ki is kap jogosultságot a szlalombajnokok tornáján való részvételhez. Így nem érdemes kihagyni a következő versenyt sem, reméljük szebb időben csatázhatunk tövább.
