A pályabejárás a szokásos módon, gyalogosan történt, kis kirándulásként a budai „hegyekbe”. Kilenc óra körül rajtolt a mezőny, nagyjából két perc körüli időket autóztak a versenyzők, de többeknek sikerült ez alá menniük. A végén a pályacsúcs 1 perc 54 mp lett. A fenti keramitos burkolaton nem volt semmilyen nehezebb visszafordító, ennek ellenére számos pilóta besokalt, ahogy ráért a „szappanos” sárga kőre. Ennek oka az lehetett, hogy egy tempós balkanyar vezetett a keramitos részhez, és aki túl nagy tempóval, a normál aszfalton is sodródva érkezett oda, esélye sem volt megfogni az autót. Jó szolgálatot tett a sóderágy…
Nagyon sok újonc érkezett a negyedik fordulóra, úgy látszik sokan kedvet kaptak ahhoz, hogy szabadidejüket hasznosan töltsék el. Volt köztük olyan is, aki még csak most kóstolgatta a szlalomozás világát, és milyen jól teszi… Persze ők még nem voltak teljesen tisztában a szabályokkal, kikerült a hátsó ülés, stb., de senki nem orrolt rájuk. Fő, hogy most már ők is ennek a szenvedélynek hódolnak. Legközelebb már tudják mit lehet változtatni és mit nem.
A jó idő több nézőt is vonzott, régen szurkolták végig ennyien a versenyt. A délelőtti futam kicsit döcögött egy kontaktos kábel miatt, de a gyorsan szerzett hosszabbító orvosolta a problémát. A résztvevők számlájára is írható, hogy néha megakadt a futam. Volt hogy senki sem állt be a rajthoz. A második futam már ment, mint a karikacsapás, kis odafigyeléssel egyből felpörögtek az események, mindenki egyből ment rajtolni, nem kellett hívogatni rajtszám szerint.
Szegény főszervezőnek akadt dolga rendesen, hiszen a bér Skoda úgy döntött, hogy ezen a hétvégén nem fogják őt kínozni. A futam előtt kuplungos lett, majd a motor kezdett dadogni, de délutánra új élet költözött a gépbe, persze nem magától, hanem Krisztián fél napos munkájától. Jól jött az alapos típusismeret. A hosszas erőfeszítés azonban mind semmivé lett, a bér Skodán győztek a fizika törvényei…
Az utolsó kör legvégén jöttek a „nagyágyúk”, szorítva egyre lejjebb a köridőt. A csatából a gyönyörű állapotú Fiat X1/9-es tulajdonosa került ki győztesen, az abszolút elsőnek járó díjat azonban nem fogadta el, mert úgy érezte, hogy egy korábban elmozdított gumibója ellenfelét pont akadályozta. A Fair play díj azonban kétségtelenül az övé, amit meg is erősített az eredményhirdetésen részt vevők hosszas tapsa. A kölyök kategóriában végre minden kupa elkelt, volt, aki egy halom serleggel tért haza, „majd én elviszem neki” felajánlással. A Proex által felajánlott versenykipufogó sorsáról pénzfeldobás döntött. Így a továbbiakban a páros rajtszámú versenyzőket rejtő sapkából húzták ki a nyertest. Megmagyarázhatatlan érzés fogott el, amikor 100-as felére esett az érme, páros!!! Na most vagy soha, végtelennek tűnő papír cetli kevergetés, és igen én nyertem! Jó helye lesz az már bizonyos.
A kezdeti gubanc ellenére a futam hozta formáját, számos csatározást láthattunk minimális időkülönbségekkel, nagyon szép volt az idő, így a pálya körül is akadt néznivaló. A sok újonc reméljük kedvet kapott a folytatáshoz, a következő verseny október közepére várható, ezt követi majd a novemberi záró futam és a várva várt szlalom bajnokok tornája.
