Hát lett is. Már az első körben kiélezett volt a verseny a dobogós helyekért, de az ötödik helyen tanyázók is veszélyt jelentettek, hiszen két, három másodpercet simán lehetett javítani a délutáni futam során.
Aki netán unatkozott, az nézhette a Budaörsi reptérről felhúzott, vagy motoros géppel vontatott vitorlázó repülőket, a keménymag persze ezt sem hagyta szó nélkül: „nézd má, előzni akar!”. Egy két műrepülő is a fennsík felett mutatta be szabadprogramját, legalább változatos volt a program.
Ismét visszaállt a régi rend és folyamatosan indulhattak a versenyzők, végre nem volt semmi fennakadás, a pilóták is jobban figyeltek az indulási sorrendre. Ebéd közben már azon kaptuk magunkat, hogy el is kezdődött a második futam, úgyhogy lehet melegíteni a motort, a gumit és a végtagokat.
A korábban lelkesen küzdő újoncok közül alig maradtak páran, reméljük nem véglegesen hagyták abba a versenyzést, és megfelelő alibivel rendelkeznek, amiért nem voltak jelen.
Bérautóként ezen a versenyen a rendezők egy „ezörkettes” Zsigulit állítottak csatasorrendbe, és dicséretére legyen mondva jól bírta a gyűrődést, pedig osztották rendesen szegény jószágot. Hát, nem saját autót mindenki jobban
A végelszámolásnál nagy hátrányt jelentett a felborított bóják miatti két másodperc büntetőidő, hiszen könnyen le lehetett csúszni a dobogóról, olyan szorosan állt a mezőny. Sok volt az átrendeződés a legutóbbi versenyhez képest, számos kategóriából kerültek ki újabb dobogósok, vagy csak a megszokott sorrend cserélődött fel.
Összességében nagyon jó hangulatban zajlott a verseny, és nem csak a pálya szélén, ez részben köszönhető a végre versenyhez illő tavaszi melegnek is. A dobogósok pedig büszkén vihették serlegeiket, hazafelé kis virágcsokrot is begyűjtve, mert ma még nem került sor az édesanyák felköszöntésére.
Túl vagyunk a kupasorozat felén, de az éves bajnokság azért még nem lefutott dolog, úgyhogy a következő versenyen mindenki bizonyíthat!
