Amit az ember megígér, illik betartani. Alsóörsi Harley-tudósításomban utaltam hűséges „öszvéremre”, és most alkalmam nyílik végre kicsit részletesebben is bemutatni őt. Miért nevezem öszvérnek a Suzuki és a teljes robogópaletta zászlóshajóját, a Burgman 650-est?
Több mint 200 kilós robogó 650 köbcentiméterrel, a Honda Gold Wing-hez hasonló kényelemmel, robogó, cruiser, vagy túramotor? Hát a több, mint 500 együtt töltött kilométer sem segített megtalálni a választ a fenti kérdésre, viszont annál több örömmel és kellemes élménnyel ajándékozott meg.
Amikor átvettem a gépet, egy kb. fél órás verbális használati utasítást kaptam barátomtól, ami mindenre kiterjedt, a 6 különböző méretű rekesz ki- és becsukásától kezdve a tiptronic rendszerű automata váltó kezelésén át a tudom is én micsodáig bezárólag, így aztán a sok információtól kissé zúgó fejjel vágtam neki az előreláthatólag igen fárasztó túrának.
Hogy milyen kellemeset csalódtam! Az első az üléshelyzet. Eszméletlen széles, kényelmes fotel, a kormány kicsit chopperes, de azért annyira mégsem, hogy megfeszüljön a hátam, viszont elég keskeny ahhoz, hogy közöljön némi információt az útról.
Pazar, amit tovább fokozott az alacsony ülésmagasság. Mivel a kéthengeres motort fektetve építették be a fenekem alá, olyan mély súlypontot sikerült produkálni, hogy a Burgmant pár kanyar után átkereszteltem kejfeljancsinak.
A hatalmas plexi szinte tökéletes szélvédelmet produkált, egészen 160-ig, de ennél gyorsabban egy ilyen motorral nem is érdemes menni, a kisebb kerekek, és a kéthengeres ekkorra felerősödő hangja miatt nem is nagyon volt késztetésem rá. A motorról is érdemes pár szót szólni.
Mint minden soros kéthengeres, kellően nyomatékos és a hangja is sokkal többet ígér. Teljesítményleadása egyenletes, az alsó fordulattartományban érzékelhető némi megtorpanás – de ezt a tiptronic váltó manuális üzemmódjának kiismerése után sikerült kiküszöbölnöm.
Egészen széles a középtartomány, ahol villanymotorként, nagyon egyenletesen húz, felül természetesen kihuny a tűz, de ez azért mégiscsak egy robogó.
A fékeken érezni, biztosra mentek, messze túlteljesítik a motor és a futómű képességeit. Az Executive kivitel blokkolásgátlóval van felszerelve, kíváncsi lennék, az milyen. Nekem nem hiányzott, egyszer sem blokkoltak a kerekek.
A futómű már hagy némi kívánnivalót maga után, de a tervezők mentségére szóljon, hogy valószínűleg életükben nem jártak a Szentendrei úton, ha jártak volna, biztosan építenek egy hasonlót Japánba – tesztpályának.
Még rosszabb a helyzet, ha utassal együtt keveredünk rossz minőségű útra, kizárólag a remek és hatalmas kapaszkodók mentik meg őt a hátraszaltótól.
Az automata váltó erényei a Harley-felvonulás ideje alatt kerültek felszínre, úgy fél óra, max 25 kilométer/órás kanyargás után már üdvözült vigyor keretezte az arcomat, amikor a hetvennyolcadik megállás-elindulás-araszolás-nekilódulás projektet is erőlködés nélkül abszolválom.
Eszméletlen jók a Burgman kanyarvételi tulajdonságai, persze szűk kanyarokban, nagyobb íveket értelemszerűen nehezebb húzni vele. Szinte nincs olyan alacsony sebesség, amit ne venne bolondbiztosan, sőt, volt olyan helyzet, amikor régi beidegződéseimtől vezérelve már majdnem letettem a lábam, de meggondoltam magam és inkább meghúztam a gázt.
Lőn csoda, a motor vajpuhán kiemelte magát, mintha dróton húzták volna. Utasom meginterjúvolása után kiderült, hogy hátul is nagyon kényelmes volt az út, és ez további piros pont a Burgmannak, mert nagyon ritka, amikor az utas ennyire szabadon és kényelmesen érzi magát két keréken.
Ha hibáit kellene sorolni, nehéz dolgom lenne. Inkább a klasszikus motorokhoz mért gyengeségeket tudnék csak említeni, abból sem sokat. Automata üzemmódban kicsit késve reagál a gázra, és azért nem közelíti meg egy 650-es túra, vagy sportmotor dinamikáját.
Kézi üzemmódban ez javul, de a gép megmarad robogónak. Nagyon lassú tempónál kicsit billeg, ez viszont inkább érzet-szinten mutatkozik meg, sosem kerültem felborulás közeli helyzetbe. A kisebb kerekek rossz úton kissé bizonytalanná teszik, de kárpótol a hihetetlen könnyű manőverezhetőség, fordulékonyság.
A fogyasztás 5-6 liter között mozog, nem sok, sőt, a Suzuki SV650S-el 7 alá nem tudtam menni, vagyis inkább jó kis érték ez. A végsebesség inkább feltételezés, én nem mentem 170 fölé, biztos tud többet is, de aki egy robogóval 200-zal akar menni, az megérdemli. 140-es tempó kényelmesen, biztosan tartható, néha odahúzunk, néha lassítunk, nagyon élvezetes, laza utazást biztosít a motor.
És végül az ár. Ez aztán megosztja az embereket, mert közel két és fél millió forint nem kevés egy kiegészítő motorért. Mert ne legyenek kétségeink, ez nem teljes értékű motor, ha vadulni, gyorsulni, motorozni vágyunk, kell mellé egy másik is. De ha megtehetjük, csak ajánlani tudom, így néha az asszony is részese lehet az eufóriának, amit mi pasik, annyira imádunk átélni.
