Rock and Roll – KTM 990 SUPERDUKE és videó!

---

Ne próbálja ki! – kaszkadőrjelenet

Amikor mintegy félórás lázas keresgélés után sem találtam a szivatókart, és úgy döntöttem, most már egy életem – egy halálom, beindítom, a SuperDuke finom dörmögéssel életre kelt, majd rá két másodpercre már vajsimán duruzsolt. Történelmi eseménynek voltam tanúja….

[bekkep]A SuperDuke a KTM történetének legerősebb paripája, emellett pedig abból a szempontból is különlegesség, hogy ez alapvetően utcai használatra készült. El tudom képzelni, amint a fejlesztőgárda vezetője a tizenvalahányadik meetingen feladja a küzdelmet a kereskedelmi igazgatóval, és belenyugszik a megváltoztathatatlanba: nincs enduró teleszkóp, kézi szivató, banánülés, van viszont befecskendező és fordulatszámmérő.

Az alkudozásnak kizárólag a büszkeség láthatta a kárát, mert egy olyan motort alkottak Mattighofenben, aminek láttán az olasz és japán szakemberek (és kereskedelmi igazgatók) hátán hideg veríték kezdett csordogálni, vékony patakokban.

Próbáltam függetleníteni magam az eddigi tesztektől, nem magoltam be a száraz adatokat, most is csak a legfontosabbakat írom le: 990 köbcenti, 120 lóerő, 184 kilogramm! No plexi, no burkolat, elöl a KTM kötelező arculati eleme, a lámpatestet magába foglaló fejidom, csak hogy mindenki tudja, melyik család sarjával találkozik az utcán.

[bekkep]Kompakt üléspozíció fogadja a lovast, amikor helyet foglal a nyeregben, alacsonyabban ülök, mint az Adventure-ön, kifejezetten kézre esik a kormány, ami érzésre talán picit keskenyebb és mélyebb, mint a Supermoto változatokon.

A tankon (műanyag!) található furcsa kitüremkedés nagyon látványos, de a tesztmotoron látszik, hogy ennek pár hónap után már nyoma van – az éle erősen megkopott, amit optikailag tovább erősít, hogy az amúgy brutál, mattfekete fényezés könnyen lejön. Nagyon szépek a műszerek, igazi KTM hangulat uralkodik, égő narancs, fekete, funkcionalitás egy kis design-nal megszórva.

Beindítva a gépet bizonyossá válik balsejtelmem: porszem került a gépezetbe osztrákéknál, injektor munkálkodik az LC8-as kicsit megnövelt blokkján! És milyen jól teszi!

[bekkep]Korrektül indul, már hidegen is nyugodtan jár, és a rövidre szabott, természetesen krómacél kipufogókból tökéletesre hangolt V2-es dörmögés árad. Remegést alig érezni a kormányon és a lábtartón, ideje váltani. Ahogyan vártam, az Adventure-ön egekbe magasztalt váltó került ebbe is, csak az áttételeken változtattak, szóval az ódákat kihagynám, de tényleg, ami ilyen jó, arról nincs is mit írni.

Az egyes fokozat olyan finoman lett kitalálva, hogy többször olyasmire vetemedtem, amit minden motoros tankönyvben tiltanak: lassú kanyarokban vissza egyesbe, és rángatás, brutális motorfék nélkül, rugalmas átmenetben tudtam kigyorsítani úgy, hogy újra kettesbe kapcsolva olyan érzésem volt, mintha a két fokozat tulajdonképpen egy lenne.

A motor ereje ahhoz képest, hogy mennyire sok, nagyon könnyedén és pontosan adagolhatóan kerül az útra (köszönet a Pirelli Scorpion gumiknak is, immáron sokadszor), és amíg nem forszírozom, semmi jelét nem adja őméltósága, hogy le akarna dobni nyergéből.

---

[bekkep]Ebben a komfortos állapotban aztán kicsit felbátorodom és megrángatom a bajszát. Nem kellene. 6000-res fordulat felett olyan elemi erővel üt vissza a SuperDuke, hogy csak egy több másodperces kapaszkodó-hadművelet után sikerül visszanyernem stabilnak hitt pozíciómat. Most, hogy rendbe tett a gép, már kellő tisztelettel és respekttel közelítek képességeinek felméréséhez.

Muszáj, mert folyamatosan az az érzésem, hogy a SuperDuke sokkal többet tud, mint amit közúton ki lehet használni, és ez a motor egyetlen veszélye is: a csábításnak nagyon nehéz ellenállni, viszont a hazai utak alkalmatlanok arra, hogy valóban kiaknázzuk a nem mindennapi képességeket.

Az önmegtartóztatásban segít, hogy nincs semmiféle plexi, vagy légterelő a fejidomon, így legalább nincs kedvem tartósan 180 felett száguldozni, jóllehet még innen is olyan elemi erővel gyorsul a gép, hogy azt leírni is nehéz.

[bekkep]A futómű, amely a KTM hagyományokhoz híven rengeteg tartalékkal rendelkezik, bombabiztos és tökéletes visszajelzést ad az aszfaltról, még ilyenkor is nyugodt és stabil, igazi erejét azonban kanyarvadászat közben mutatja meg.

Szinte „szupermotósan” viselkedik, nagyon könnyen dől be a kanyarba, és ott stabil gázhasználat mellett kiegyensúlyozott. Ha kanyarban gázt adok, akkor pedig nagyon finoman kezdi el kitolni a fenekét, és mivel igen rugalmas a motor, gázkorrekció esetén sem ránt vissza. Az útegyenetlenségeket azért nem nyeli el annyira, mint az Adventure, vagy a Supermoto, de az áltagból ez is kiemelkedik.

Ha a száguldozást meg is lehet állni, a gyorsulgatást kizárt! Ekkora nyomaték egy ilyen kezes és könnyű szörnyetegben már túl nagy csábítás. Nyomatékleadása kicsit nyersebb, mint a 950 SM / Adventure modelleknél, éppen ezért jobban kell figyelni, mert könnyen megszalad a motor, de avatott kezekben (és megfelelő minőségű úton) még éppen megregulázható.

[bekkep]Nekem kicsit sok az erő, vagy inkább úgy fogalmazok, kicsit „hegyes” az átmenet a szimpla szélvihar és a tornádó között. Mindenesetre ne nagyon tudok olyan motort, amellyel a SuperDuke ne vehetné fel a versenyt, alacsony fordulatról mindenféle rángatás nélkül megindul és kezdődik a tánc, mely egészen a fékezésig tart.

Apropó fékek. Érezhetően komoly tartalékokkal rendelkeznek, csakúgy, mint a futómű, itt is biztosra mentek a tervezők. Pontos, finoman adagolható, és nyomásra egyenletesen reagáló fékekkel szerelték fel, hátul is érezhető a nyomáspont. és nem blokkol azonnal, ami utcai használatban nagyon jó dolog. Poros, saras, vizes úton és kanyarokban, amikor csak egy kicsi lassulásra van szükségünk, és nem szeretnénk, hogy a motor visszaálljon, ugyanis jól jön a megbízható hátsó fék.

[bekkep]Írnom kell a kényelemről is. Jól eltalált pozícióban, ergonomikusan ülhet a motoros a nyeregben, két órás aktív motorozás után sem érezni semmi zavarót. A szélzaj kikerülhető, ha megelégszünk a 140-150-es utazótempóval (jelentkezzen, aki kibírja), utas meg ha nem muszáj, ne üljön fel mögénk – akkor ugyanis mindazt, amire a SuperDuke-ot kitalálták, nem igazán tudjuk megélni.

A fogyasztás V2-eshez méltóan emberes, 7 liter alatt képtelenség járni vele, de nem hinném, hogy bárki mindennapi munkába járásra venne ilyen masinát, és azt hiszem a területi képviselők sem izommotorral járják az országot.

Komoly kihívót állított a KTM a manapság oly divatos Naked-kategória legjobb képviselőivel szemben. A SuperDuke mind küllemében, mind teljesítményében kiállja a próbát a legjobbakkal, emellett a felszín alatt maga a nyers versenysport lüktet. Kényelmes, könnyen irányítható, megkapó motor, tulajdonosa bizton számíthat irigy pillantásokra. Aki szereti a minimalista design-t és a különleges, ritka motorokat, közel 3,5 millió forintért felülhet a SuperDuke-ra, és nem fog csalódni.

---