A herceg új ruhája – KTM 640 DUKE

---

[bekkep]A KTM Duke megjelenésekor alaposan felforgatta az utcai enduro (funduro, supermoto) motorok piacát. Minőségi, endurokból némi átalakítással utcai kanyarvadásszá alakított supermotokat sokan kínáltak, de olyan motort, amit kimondottan mindennapi használatra fejlesztettek volna ki, bevált, robosztus enduro alapkon, és ami ránézésre mégsem supermoto, nos olyan nem volt. Talán most sincs.

A kis herceg (Duke – angolul: herceg) hamar megkülönböztetett pozíciót vívott ki magának a hierarchiában. Megfizethető áron, kompromisszummentes minőségű, megbízható ördögszekér kevés volt és van a piacon, főleg olyan, amelyik ennyire jól néz ki.

Ha sportolóhoz hasonlítanám, egy középsúlyú K1 harcos lenne ő, ránézésre talán nem annyira brutális, mint egy testépítő, de messziről szaglik, hogy életveszélyes. Dinamikus élek futnak végig rajta, jellegzetes KTM arculati elemek köszönnek vissza, miközben az egész motor teljesen egyedi. Gonosz, mondhatnám.

[bekkep]A fejidom, benne két vetítőlencsés fényszóróval kimondottan provokatív, csakúgy, mint a herceg hercig kis fara, a két felhúzott, burkolt kipufogó, hogy stílusosak maradjunk, szintén fekete ruhát kapott.

És mi lesz a belbeccsel? Már meg sem lepődöm a szivatón, oké, ezzel meg kell barátkozni, nincs mese. A motor, jóllehet papíron megegyezik a Supermoto hajtóművével, sokkal csendesebben jár, és ami igazán kellemes meglepetés, feleannyira sem rázkódik és lényegesen csendesebb is.

Az üléspozíción sokat nem lehetett javítani, de azért sikerült, még kompaktabb, szabadon csúszkálva a banánülésben bárki megtalálja az aktuális motorozási stílusának megfelelő helyzetet. Én a középútra szavazok, nem csúszom teljesen előre a tankra, de azért ott maradok a közelben – patent.

[bekkep]Az elindulás és a következő néhány kilométer és legfőképpen a szivató kicsit visszazökkent a valóságba, a kis herceg akut meghűléssel küszködik, köhög a drágám, amíg el nem érem az üzemi hőmérsékletet, folyamatosan állítgatni kell a kis karon, meg ne fulladjon. Utána aztán már semmi gond, de egyesbe menet közben ne váltsunk vissza, mert a piszok nagy nyomaték blokkolja a hátsó kereket és lehet újraéleszteni a beteget.

Álmom varázslója tevékenyen tölthette az éjszakát, mert a pozitív élmények lassan komoly tumultust alkotnak az üvegablak előtt és türelmetlenül várnak, hogy végre rájuk kerüljön a sor. A motor valószínűleg kapott egy kiegyensúlyozó tengelyt, amitől nemcsak a kormányra, és az ülepemre ható remegés enyhült érezhetően, hanem a teljesítményleadás is sokkal kellemesebb, kezelhetőbb lett.

---

[bekkep]A váltó pontosan kapcsolható, és így az egész hajtáslánc harmóniába kerül a motorossal, nem kell küzdeni, a kis herceg, hűen nevéhez, méltósággal, de fiatalosan követi minden parancsomat.

Az első fék tökéletes, de kőkemény, a hátsó remekül adagolható, amit a közben Magyarországra szakadt szubtrópusi éghajlatnak köszönhetően, gyakran van alkalmam gyakorolni – esőben nagyon jó szolgálatot tesz egy profi hátsó fék.

A futómű – kell-e említenem a márkáját, természetesen WP – annyival finomabb csak a Supermotoénál, amennyivel egy utcai motorosnak ez még jól esik presztízsveszteség nélkül, mert azért mégiscsak egy sportmotoron ülök, nem?

[bekkep]Az útminőség fogalma relativizálódik, teljesen mindegy, milyen a burkolat, van kátyú, vagy nincs, poros-e, egyáltalán. A lényeg, hogy kanyarodjunk! A tesztút második napján már úgy érzem magam, mint csodás emlékű német vizslám, aki az erdőben szagot kapott és attól kezdve nem lehetett leállítani, látható endorfin-adrenalin túladagolástól hajtva kergetem a kanyarokat.

Meglepetés? Kérem a következőt! Ha autópályára tévednénk, akkor sincs miért aggódnunk. A duke, persze nem egy túramotor, de a Supermoto-hoz képest félig-meddig az. 140-ig simán lehet vele gyorsítani, nyoma sincs kormányszitálásnak, tapadási erő csökkenésnek, vagy tenyér- és fenékzsibbasztó mikrohullámú remegésnek. Kapaszkodni azért kell rendesen, de csak úgy a miheztartás végett, hogy tudjuk, min ülünk.

A következő pihenőnél döbbenek rá, hogy a varázslók sem tévedhetetlenek – vagy csak ügyetlenek, hogy mindig legyen munkájuk, de a herceget sem szerelték fel üzemanyagszint jelzővel – marad a hasraütés, vagy a nagyon biztonsági tankolás

[bekkep]Sikerül is asztmatikus köhögések közepette begurulnom egy benzinkúthoz, kb. 120 métert tudtam volna még megtenni. Ha már lúd, legyen kövér, gondolom, tuti, hogy nincs rekesz az ülés alatt. Van, a varázsló megúszta egy apró fekete ponttal, mert több bosszúság már nem ér a maradék időben.

Arról aztán tényleg nem a Duke tehet, hogy egy elmebeteg kis híján elgázol, amikor minden jelzés nélkül kihajt elém a főútra, és kénytelen vagyok egy rövid csúszás erejéig elszakadni hűséges társamtól. De ez is csak egy tapasztalattal gazdagít. Mintegy tíz méter csúszás után két apró karcolással megússza a herceg, ami szintén nem elhanyagolható előny a mai magyar közlekedési kultúrában.

Az pedig, hogy én most egy ideig nem ülök motorra, szintén az emberi test és szellem sebezhetőségét bizonyítja. Éljenek a gépek!

---