A leginkább szembeötlő részlet az autó hűtőmaszkja, amely a LED-es fényszórók folytatásaként uralja az MKR orrát. Nem új keletű elem ez, az 1941-es Lincoln Continental Cabriolet nyomán elevenítették fel 2007-re. Hátul szintén fényemittáló elemek adják a fényt, a Lincolnoknál megszokott módon a bal és jobb oldali lámpa nem önálló elem, hanem összeköttetésben állnak egymással.
Szorosan hozzátartoznak az autó megjelenéséhez az olyan elemek, mint az üvegtető vagy a 21 colos krómozott alumíniumfelnik. A fényűzés itt nem ér véget, hiszen az utastér igazi luxust kínál. A műszerfalat feketetölgyfa borítja, a szőnyegek, ajtókárpitok, illetve az ülések kialakításánál angóragyapjút, kasmírt és bőrt is felhasználtak.
Négy szerencsés utazhat a Lincoln MKR-rel, a tojásformájú ülések egyedül állnak, és úgy látszanak, mintha lebegnének. Nem kevésbé meglepő a műszerfal kialakítása sem, amely hatalmas T-t formázva benyúlik a hátsó ülések közé is. Ez a forma feltűnik a kormánynál, de a fék- és gázpedálnál is, melyek nyugvó helyzetükben közösen alkotják a betűt.
A szimmetria jegyében nemcsak a vezető előtt van műszerfal, de a jobboldalt elöl ülő utasnál is beszereltek egy kijelzőt. Ez ugyanúgy érintéssel működik, mint a középső részen található, a navigáció, a klíma és a hifi működtetésére szolgáló képernyő.
Igazi meglepetés éri az embereket, ha a motortérbe kukkantanak, ott ugyanis nem az USA-ban szinte alapkövetelménynek számító V8-ast találnak, hanem egy szolid V6-ost. Ám a gyártó gyorsan leszögezi, hogy „gyermekük” mindenben versenyre kell a V8-asokkal. Sőt (újabb meglepetés) kevesebbet fogyaszt, amivel eddig az amerikaiak vajmi keveset foglalkoztak.
Ijedelemre nincs ok, hiszen a 3,5 literes, turbófeltöltős motor 415 lóerőt, illetve 540 newtonmétert produkál, ami bőven sok. A blokk a TwinForce motorcsalád első tagja, amely hamarosan feltűnik majd a Ford konszern sorozatgyártású modelljeiben. A „kettős erő” név mögött egy műszaki megoldás rejtőzik, vagyis hogy az autó benzin mellett etanollal is képes üzemelni.
