Kis Sándor így mesélt kiesésükről:
„Ma éjjel egy órakor elkészültünk a váltó javításával és visszatértünk a pályára. El is mentük a 60. kilométerig, ahol egy méter széles, másfél méter mély vájatba estünk. Egész éjszaka meggyújtott bokrokkal fényjeleket adtam a vadállatok elriasztására és az úgynevezett söprögető kamion személyzetének (ez az utolsó biztonsági autó, amely kíséri a mezőnyt – a szerk.), amelyik hajnali 6 óra körül meg is érkezett. A kamion kihúzott minket a szakadékból.
Körülbelül 20 perce lehettünk úton, amikor beesett a fékpedál, belenéztem a visszapillantó tükörbe, és azt láttam, hogy lángol az autó. Ahogy a fékolaj kispriccelt a forró féktárcsára, meggyulladt az egész, majd később átterjedt a gumira, amely fölött 300 liter benzin volt.
Lázas oltásba fogtunk, de két porral oltó sem tudta eloltani, ezután homokkal és a nálunk lévő tartalék vízzel kezdtük oltani és hűteni a féktárcsát és a gumit. Hála Péter és szerénységem lélekjelenlétének, sikerült eloltani a lángoló versenyautót. Mivel ezzel jó másfél órát elvesztettünk, így nem értünk be időre a rajtpapírokért, bezárt a rajt, így nem folytathatjuk tovább versenyt. Ez a szabály.
Több, mint 28 órája nem aludtam. Ezzel az egésszel csak az a baj, hogy a következő Dakarra megint egy évet kell várni. A csapat -velünk együtt- nagyon szomorú.Most egyelőre az ouarzazatei repülőtéren ülünk Péterrel, keresünk szállást ma éjszakára, aztán meg egy repülőt hazafelé.”
Hasonlóan pechesre sikerült Kristóf Márton és Simon Péter versenye is. Az autójuk a tegnapi szelektív szakaszon leállt, de szerencséjükre az arra járó Flex Dakar Team kamionja kihúzta őket egy egyenesebb útszakaszra. A szervizkamionjuk elindult értük, de eltévedt, és beleesett egy gödörbe. A GPS szerint a tegnapi szelektív közepén várakoznak a Bowlerrel.
Palikék és Szalayék rendben elindultak a mai szakaszon, így értük továbbra is szoríthatunk.
