Az egyik ezek közül 1938-as, a másik pedig 1939-es, ez utóbbit adják most el. Az Auto Union mérnökei, élükön Robert Eberan-Eberhorsttal, az 1938-as szezonra fejlesztették ki a 12-hengeres Type D versenyautót. Abban az évben az Auto Union a brit és az olasz nagydíjat is megnyerte a 3,0 literes kompresszoros motorral szerelt Type D versenyautóval.
Az autót 1939-ben módosították, immár két kompresszor lélegeztette az erőforrást, amelyek teljesítményét 420-ról 460 lóerőre növelték. Legnagyobb sebessége 330 kilométer/óra volt, Franciaországban és Jugoszláviában is győzedelmeskedett a nagydíjon.
A második világháború után a szovjet csapatok hadizsákmányként a Szovjetunióba szállították az autókat a keletnémet Zwickauból. A nyolcvanas években az amerikai Paul Karassik hozta őket Nyugatra, miután több mint tíz évig kereste, és végül darabokra szedve találta meg az autókat. Szakemberekkel építtette újra össze az autókat Nagy-Britanniában, az Audi AG műszaki irányítása mellett. Később az Audi AG megvásárolta Karassiktól az 1938-as autót. Az 1939-es Type D magántulajdonba került.
Az Audi-embléma négy karikája az Audi, a DKW, a Horch és a Wanderer márkákat szimbolizálja, amelyeket később az Auto Union neve alatt egyesítettek. 1969-ben az Auto Union és az NSU egyesült, végül az Audi AG az Audi NSU Auto Union AG-ból alakult 1985-ben.
