A Detroitban bemutatkozó Furai (a szél hangja) tervezésénél a versenyautók alkatrészeinek és formavilágának utánzása helyett a Mazda szakemberei egy igazi versenyautó, az Amerikai Le Mans széria Courage C65-ösönének alapjaira építkeztek.
A Furait tervezésénél a cél az volt, hogy meghatározzák, hogyan vezethetik át a levegőt a karosszérián, illetve körülötte. A statikus áramlástani tanulmánynál azonban többet akartak, így született a versenyautó, amely akár 290 km/h sebességre is képes.
A Courage C65-ös kompozit vázára épült karosszéria kívülről ugyan kimondottan versenyautót idéz, de a beltért már jóval kényelmesebbre és barátságosabbra tervezték. Az elektromos berendezések helyett egy anyósülés került a vezetőülés mellé, a fej- és a vállteret is szélesebbre vették.
A sötét, matt kidolgozás a piros és narancs díszítőelemek a legendás Mazda 787B modell a festését idézik, de néhány extra szárnyacskával bármelyik Batman-filmben is megállná a helyét.
A Furai háromtárcsás Wankel-motorja tiszta etanollal (etilalkohollal) üzemel. A benzin teljes kiküszöbölésével, az E100 használata révén a Furai károsanyag-kibocsátása a hasonló teljesítményű autókénál jóval alacsonyabb. Ahogy a Mazda fogalmaz, ez kell a „fenntartható Zoom-Zoom”-hoz.
