1934. május 27-én álltak először rajthoz az Auto Union „Ezüstnyíl” (Silberpfeil) versenygépek a berlini Avus versenypályán. Noha e napon még sem az Audi-előd Auto Union, sem pedig a Mercedes-Benz nem tudott győzni, egészen a második világháború 1939-es kitöréséig e két márka uralta a nemzetközi versenypályákat.
Az új versenyautókon elsősorban ezüst fényezésük s a vezető mögé helyezett motor tűnt fel. A 750 kilogrammos járműveket már az első kiadásban is 295 lóerős motor gyorsította, ám egy évvel később már 375, 1937-ben pedig 520 lóerőt tudott a 16 hengeres V motor.
Napjainkban talán alig elképzelhető, de 1936-ban az Auto Union versenyautói az Avus hosszú egyeneseiben akár egészen 380 kilométer/óráig is felgyorsultak.
Már akkor is óriási összeget emésztett fel a versenyzés. Összességében az Auto Union 1934 és 1939 között mintegy 13,2 millió birodalmi márkát fordított a Grand Prix sportra, aminek évente nagyjából 20 százalékát, összesen mintegy 2,7 millió birodalmi márkát állami támogatásként vehetett fel. Egy versenykész autó 1935-ben mintegy 50 ezer, míg négy évvel később már kb. 70 ezer birodalmi márkát tett ki.
Az 1933-ban alapított versenyrészlegen a versenyszerelőkkel együtt mintegy 60 szakember dolgozott, akik a zwickaui Horch üzem dolgozói közül gondosan válogatott elitként kerülhettek ide.
Az Auto Union az 1934 és 1939 közötti időszakban összesen 61 pályaversenyen, közöttük 30 nagydíjon állt rajthoz, amelyekből 24-et megnyert, s 23 második, illetve 17 harmadik helyezést ért el. 1934-ben, 1936-ban és 1938-ban a Német Közúti Bajnokságot is e márka pilótái hódították el.
