A NASA, az amerikai űrkutatási hivatal valamint a Goodyear gumigyár levegő nélküli abroncsot fejlesztettek ki, amely képes nagyméretű távolsági járművek mozgatására a Hold felszínén. A kerék 800 teherviselő rugóból épül fel. Ennek köszönhetően nagyobb terheket tud hosszabb úton szállítani, mint az 1960-as években az Apollo Lunar Roving Vehicle esetében használt zongorahúrból szőtt dróthálós megoldás.
A hagyományos, levegővel töltött abroncsok, amelyeket a Földön használunk, nem működnek a Holdon. Ennek az az oka, hogy a gumi tulajdonságai nagymértékben változnak a szélsőségesen igen hideg és forró hőmérsékleteken, amelyek a Hold árnyékos és közvetlenül napsütötte területein tapasztalhatók. Emellett a szűrés nélkül beérkező napsugárzás is rongálja a gumit, a légnyomásos abroncsok pedig rendkívüli mértékben ki vannak téve a leeresztés veszélyének.
A rugós abroncsnak viszont nincs egyetlen konkrét helyen keletkező, de az egész felületre kiható lehetséges sérülési pontja, így egy helyen jelentkező, erősebb ütközés, amelytől a pneumatikus abroncsok kilyukadhatnának és leereszthetnének, a rugós abroncs esetében csak a 800 teherviselő rugó egyikének sérülését okozza, de a jármű zavartalanul haladhat tovább.
A rugós megoldás idomul az éppen bejárt felülethez, ezzel biztosítja a tapadást. A rugók elengedésekor viszont az abroncs alakításához felhasznált összes energiát visszanyerjük, továbbá nem melegszik fel, ahogy a köznapi abroncsok. A rugós abroncsot a NASA Lunar Electric Rover elektromos holdjárművén tesztelték a houstoni Johnson űrközpont Sziklakertjében.
