Az Európai Unió új projektet indított útjára, a SARTRE névre hallgató program keretében a jövő autós közlekedését reformálnák meg: hosszabb távokon az egyes járművekből autóvonatot, önjáró konvojt alakítanának, amely kényelmet és szabadságot nyújtana a vezetőnek, csökkentené a balesetek esélyét és javítaná a fogyasztást, azaz kímélné a környezetet.
Az elképzelés alapjait az autóipar egyre bővülő fejlesztései adják, amelyek az eredeti biztonsági és kényelmi berendezéseket – tempomat, fékrásegítő, tolatóradar, menetstabilizáló, navigációs eszközök stb. – lassan odáig juttatták, hogy a gépjárművek már önálló haladásra is képesek. Ezeket a képességeket összefogva és felhasználva valósítanák meg a hosszabb távú autózás jövőjét, az autóvonatokat.
A koncepció lényege az lenne, hogy a mondjuk 6-8 járműből álló konvojt egy „mozdony”, egy az útvonalat jól ismerő, profi sofőr – például buszvezető, taxis – vezetné. A vonathoz csatlakozó autók a konvojt vezető jármű által kibocsátott jelekhez igazodva rendeződnének sorba, és optimális távolságot és sebességet tartva, vezetői beavatkozás nélkül követnék a célig, amelynek közelében a sofőr aztán újra a saját kezébe venné az irányítást és kicsatlakozna a sorból.
Az autóvonat számos előnyt kínálna: a konvojhoz csatlakozó autók vezetői jelentős szabadidőhöz jutnának. Az autóvonat az emberi hibák lehetőségének jelentős csökkentésével növelné a biztonságot, az alakzatba rendezett haladás pedig gazdaságosabbá tenné a fogyasztást – az egymást szorosan követő autóknál a légellenállás csökkenése miatt nagyjából 20 százalékkal kevesebb energia szükséges! A járművek összehangolt mozgása az úthálózat hatékonyabb kihasználását is jelentené, a forgalom egyenletesebb lehetne.
Mivel a konvojok az autók egymás közötti „párbeszédei” alapján működnének, a megvalósításhoz nem lenne szükség a jelenlegi infrastruktúra fejlesztésére. Az első autóvonatok alakítására alkalmas eszközökkel felszerelt járművek tesztelése 2011-ben kezdődhet.
