Még 2002-ben történt, hogy Ferdinand Piech, a Volkswagen-konszern akkori elnöke egy tanulmányautóval normál forgalmi körülmények között Wolfsburgból Hamburgba autózott 0,89 literes átlagfogyasztást elérve. Ez nem egy szimpla bemutató volt, hanem a célhoz vezető út első szakasza.
A cél: sorozatgyártású, egy liternél kevesebbet fogyasztó autó létrehozása.
Ezek után 2009 szeptemberében leplezték le az L1 koncepciót, amely nevében ugyan hozta az egy litert, viszont igazából 1,49 litert fogyasztott, ám már autószerű volt.
Mostanra pedig elkészült egy újabb modell, amely továbbra is futurisztikus, de igazából nem sok választja el attól, hogy 2013-ban – a Volkswagen terveinek megfelelően – utcára kerüljön. Már nem is tanulmánynak, hanem prototípusnak hívják.
Az XL1, amelynek premierjéül a Katar Motor Show-t választották, átlagosan 0,9 litert fogyaszt, miközben szén-dioxid-kibocsátása 24 g/km. Mindkét érték nagyjából a negyede a ma forgalomban lévő legtakarékosabb autókénak.
Bár az XL1 hasonlít az L1-re, teljesen új autó, elég, ha annyit mondunk, hogy az L1-ben egymás mögött, itt egymás mellett ül a két utas. Az alakja azonban továbbra is igen áramvonalas. A kocsi 3888 mm hosszú és 1665 mm széles, ami nagyjából a Volkswagen Polo értékeivel azonos, viszont csak 1156 mm magas, vagyis lapos, ami kisebb érték, mint a Lamborghini Gallardo magassága. Ez persze csak az arányokat adja, meg, de minden részlet a kisebb turbulenciáért olyan, amilyen.
Ezért burkolták teljesen a hátsó kerékjáratokat és ezért cserélték apró kamerákra a külső visszapillantó tükröket, továbbá ezért használnak motorkerékpár méretű vékonyka első gumikat. Így nem meglepő, hogy míg egy hagyományos VW Golf légellenállási együtthatója 0,312, addig az XL1-é csak 0,186.
Az autó központi vázszerkezete a versenyautóknál szokásos módon karbonból készült, de a karosszéria legtöbb eleme is ebből a könnyű, de szilárd anyagból született. Az autó tömege mindössze 795 kilogramm, ebből 230 kiló a karosszéria és 227 kilogramm a motor, a többi az elektronika, az üvegek, az utastér elemei stb.
Köszönhetően a különösen áramvonalas formának, a motoroknak nem kell keményen hajtaniuk. Például, míg egy Golf 1,6 TDI-nek 17,9 lóerőre van szüksége, hogy egyenletesen 100 km/órával hajtson, addig az XL1 ezt megoldja 8,4 lóerőből.
Az XL1 mozgatásáról hibrid hajtás gondoskodik, amelyben 800 köbcentis dízelmotor, illetve egy elektromos motor dolgozik egymás mellett és hétfokozatú, duplakuplungos automata váltón keresztül hajtják a hátsó kerekeket. A kéthengeres TDI 48 lóerős (120 Nm), míg a villanymotor teljesítménye 27 lóerő (100 Nm). Amellett, hogy lassításkor a fékezési energia – az ekkor generátorként működő villanymotornak köszönhetően – visszakerül az akkumulátorba, a lítiumion telepek hagyományos hálózati konnektorról is tölthetők. Az XL1 képes akár 35 kilométert is megtenni csak a villanymotor használatával.
Ha hibrid rendszer minden erejét (140 Nm együtt) a gyorsításra fordítja az autó, képes 11,9 másodperc alatt elérni a 100 km/órás tempót. A jármű 160 km/órás csúcssebességre képes, ekkor az elektronika állítja meg. Vagyis nagyjából egy 1,6-os benzinmotoros modell dinamikáját hozza, könnyen közlekedhet a normál forgalomban.
Egyelőre ugyan még nem egy sorozatgyártású autóról van szó, de már közel áll hozzá a Volkswagen. Például a használhatóság miatt kerültek rá előre felfelé nyíló ajtók, az előd vadászrepülőkhöz hasonlatos kupolája helyett. Ugyanakkor közleményében a VW leszögezi, hogy komoly előrelépést ért el az esetleges sorozatgyártás költségeit tekintve is, ez lehetővé teszi, hogy kis sorozatban gyártásba kerüljön az XL1.
Képzeljék, még csomagtartója is van.
