A régi szép időkben még fürtökben lógtak az emberek a pályák mellett. Voltak éjszakai futamok és volt rengeteg versenyző, jó minőségű aszfaltos pályák. Éreztem hogy a rendezőnek fontos a verseny színvonala, a nézők minőségi kiszolgálása, az időterv betartása. Azok voltak a „régi szép idők”.
Ma. Tudom, hogy még mindig tart a válság. Tudom, hogy a gyorsaságikhoz az útvonalak megszerzése sem egyszerű. Tudom, hogy nincs elég támogató a rendezvényekhez. De talán a naptárt tudni kellene használni! Év elején még többnapos versenyként szerepelt a Miskolc Rali a versenykiírásban, de mire jött a verseny, kiderült, hogy május elsején, ami nemzeti ünnep, nem lehet lezárva egyetlen közút sem Magyarországon.
Így aztán jött az „egynapos” verseny, reggel 6 órától este 21 óráig 15 gyorsasági szakasszal, 148 versenykilométerrel. Ez akár jó is lehetett volna, bár a versenykiírásból világosan kiderült, hogy a csapatoknak már csütörtökön Miskolcra kellett érkezniük az adminisztratív átvétel miatt, pénteken pedig a prológon versenyeztek alig egy percet. Szombaton pedig szerelő legyen a talpán, aki ilyen hosszú nap után beül a teherautóba és hazavezeti a trélert.
Mindez hány szállodaéjszaka lehetett? A csapatok költségei tuti nem csökkentek, és a rendezőéi?
Nos, neki csak egy napra kellett kifizetni a versenybírókat, biztonsági embereket, mentőket a gyorsaságikra és persze a szállást a rendezőgárdának. De mindez még mindig nem érdekelne, ha a verseny jó lett volna. Az első osztályban 65, historicban 13, másodosztályban 35 nevező volt. Siralmas. Átlagban minimum 160-170 nevező szokott lenni. Már rögtön a prológ előtt kiesett 6 versenyző, célba pedig alig 60 páros ért csupán.
Az első gyorsasági napfelkeltében, tízperces csúszással indult. Lement az első kör, 5 gyorsasági alatt 1 órás csúszás volt. A nézők a pálya mellett semmit nem tudtak arról, hogy miért nincs verseny. Néha jött egy-két civil autó, a gyorsaságikon a nézők tudni vélték, hogy a közeli iskolából a ballagók jönnek. Mindegy is, legalább történt valami. Aztán jöttek a hírek, kiesett Bútor, 3 embert elütött a Botka, de mégis továbbment. Asi brillírozik, Herczig és Kakuszi kiváló formában száguld, Janika lassú.
Telt a nap és akár jó is lehetett volna. Csak senki nem tudta, mikor jönnek pontosan az autók és ez azért fontos infó lenne nekünk, fotósoknak és a nézőknek egyaránt. Ez a kevés versenyző kb. 90 perc szórakozást nyújtott a pályák mellett, viszont a körök között úgy 3 órát kellett várni az újabb látványért. Nem irigyeltem a nézőket, mi viszont majdnem 900 km-t mentünk, azért hogy minél többször találkozzunk a versenyzőkkel. Estére megjött az eső is, erről persze senki nem tehet. Az igazán ciki viszont a céldobogó volt.
A város eldugott autószervizének koromsötét udvarában felállított céldobogó, a szpíker imádta a hangját, a versenyzők utálták az egészet. Senkinek semmihez nem volt kedve. Asi nem bontott pezsgőt, Janikától nem kérdezett semmit a szpíker, majdnem elfelejtették átadni Hadik Andrásék kupáját. Ünnepi hangulat volt. Sötét.
MISKOLC-RALI, VÉGEREDMÉNY:
1. Aschenbrenner György (Mitsubishi Lancer) 1:15:17.2 ó
2. Herczig Norbert (Škoda Fabia S2000) 31.2 mp hátrány
3. Kakuszi Zsolt (Ford Fiesta S2000) 34.6 mp h.
4. ifj. Tóth János (Peugeot 207 S2000) 43.4 mp h.
5. Hadik András (Subaru Impreza) 1:01 p h.
