Egyre több elektromos járművet találunk, vagy találnak meg ők tesztelésre. Talán mégsem fúlunk bele a CO2-emisszió miatt megemelkedő óceánokba, talán megszabadulunk a fogyó olajért vívott háborúk rémképétől is, még mielőtt késő lenne? Meglátjuk; egyelőre nagyon drágák és eléggé korlátozottan használhatók ezek a holmik, de optimizmusra ad okot, hogy gyorsan szaporodnak. Ezúttal egy újabb kétkerekűvel, az osztrák Leier által forgalmazott kínai robogóval settenkedtünk füstmentesen.
Használhatóság, dinamika; fizika: csillagos ötös
Kezdjük azzal, ami ebben a fehér csendességben a legjobb: remek városi robogó, kiváló elővárosi ingázógép. Kifejezetten erős, gyors robogó a rendszám nélküli mezőnyben. Négy kilowattos teljesítményével messze felülmúlja az EU-normák miatt visszafojtott négyütemű ötveneseket, de még a vérmesebb kétüteműek közül is kevés féldecis robogó érhet a nyomába.
70-ig gond nélkül lépést tart a forgalommal, sőt; 50-ig még előtte is jár, ha nem spórolunk a lítium-ion akkuk kapacitásával. Piros lámpánál simán lelépi a sort, az erősebb benzines robogókkal azonos ritmusban lehet vele közlekedni.
Van sok silány, nyomorult villanyrobogócska, de ez komoly szerkezet
Én azonban 50 kilométerre lakom a szerkesztőségtől. Izgatottan készültem az első útra hazafelé: vajon kitart-e a motor, vagy mehetek haza kötélvégen, feszülő könyökízülettel, mint egykor egy kisebb villanyrobogón.
Hát kérem, a Leier nagyobbik villanyrobogója 60-80 km/h-s országúti tempó mellett még hegyes-völgyes közép-dunántúli domborzati viszonyok között is képes erre az ötven kilométeres hatótávra. Annyira kényelmesen hazaértem a robogóval, hogy nem is maradtam meg az egyszeri kísérlet öröménél. A teszthét során rendszeresen használtam ingázásra a robogót, amikor nem esett az eső.
6-7 óra alatt töltődnek fel az akkuk, így az útiköltségem felét ebben az időben a munkahelyem állta (elnézést a mélygarázsbéli illegális áramlopásért, kedves Sanoma!).
| Műszaki adatok – Leier ES-02 | |
| Motor | 4000 Watt |
| Akkumulátor | 60V / 40Ah |
| Hatótáv | 90 km (útviszonyoktól, hőmérséklettől függően változhat |
| Végsebesség | 80 km/h |
| Emelkedőképesség | 20% |
| Töltési idő | 5-7 óra |
| Kapaszkodóképesség | 20%-os emelkedő |
| Saját tömeg | 139 kg |
| Fék | Hidraulikus tárcsa, elöl ABS |
Szép gép; külalak: ötös
Nem szívesen adtam vissza, jó helye volt egy hétig esténként a garázsomban
Az elektromos járművek, főleg a nem annyira neves gyártók termékei többnyire inkább komikusak, sok esetben már-már szánalmasak a nagy darabszámban gyártott, gondosan megdizájnolt hagyományos belsőégésű járművekhez képest. Ez a villanyrobogó viszont már látványában felkelti a birtoklási vágyat, csinos jószág, női-férfiszem számára egyaránt.
A fene se tudja, pontosan melyik benzines robogó adhatta az ötletet, netán a mintát a kínai tervezőknek (kódexmásolóknak?), de az ES-02 nem néz ki rosszabbul, mint a 125-ös japán benzines gépek. (Yamaha X-Max, Honda Swing látható bele leginkább.) Kicsit elmarad a legújabb divattól, de ez még előnyére is válik. Félméteres cicaszemek és túlkombinált farokidom, hátsó lámpa nélkül, az elmúlt évtized derekának trendje szerint rajzolva harmonikusabb, finomabb, mint sok 2011-es robogó.
Helyenként problémás, de jó ergonómia; testnevelés: négyes alá
A látványnál lényegesen egyszerűbbre sikeredett a minőség. A méregdrága lítium-akku miatt mindenhol spórolni kellett a költségeken, hogy ne egy kisautó áráért kelljen adni a robogót, és ez azért érződik rendesen.
Minden egyszerű, de azért semmi sem gagyi. A fekete műanyagok kemények, kopogósak, tejfölöspohár-hangulatot árasztanak, de kimunkálásuk, illesztésük rendben van. A mindössze két körórás műszeregység nem épp hájtek, de azért nem a legolcsóbb kisrobogóké.
A kapcsolók, markolatok, a nyereg kárpitja, a plexi, a tükrök: ez sem az igazán menő robogókéval megegyező minőségű, de nem is az a kínosan silány botrány, amit a kínai ipar gond nélkül ráépít a másolt robogók tömkelegére. Azért mókás, hogy az alapul szolgáló benzines robogó indítókapcsolója megmaradt a jobb kormányszarvon – hogy ne sárgálljon ott hiába, kötöttek ide is egy kürtkapcsolót. Így a robogón két dudagomb van, egy jobbfelől, egy balfelől, mint a fülemülés versben.
230 voltos töltő, 4-5 óra alatt nyomja fel az akkut
A nyereg nem nyitható fel a gyújtáskapcsolóról, pláne nem távirányítóval; maradi módon egy külön kulcsos zárral pattintható fel. Viszont alatta jókora, kábé másfél teljes bukó befogadására alkalmas üreget találunk.
Közép- és oldalsztender is van. A robogó átgondoltságára szép illusztráció, hogy a középtámaszra minimális erővel felállítható a motor, egy ötvenkilós lánynak sem okoz gondot a felbakolás.
Igazából semmivel nem volt semmi bajom a teszt során. Az ülés kicsit lejt előre, 30-40 km után fészkelődni kezdtem rajta, de ennyi; a Leier ES-02 nem rosszabb, mint egy átlagos robogó.
Elfogadható működés, technika:hármas
A fék kitűnő – ráadásul elöl blokkolásgátlós. A futómű, az úttartás jó úton egész jó. De azért néhány sebből vérzik ez a robogó.
A 140 kilós gép alá elég gyenge a rugózás. Rossz úton, pláne kátyúkban rémesen zörög-csattog szegény, fel-felütnek a rugók. Kíváncsi lennék, a műanyag burkolat hány százaléka lesz még a helyén vagy két év intenzív budapesti használat után szegénynek.
Még ennél is idegesítőbb, hogy a gáz, vagy a feszültség, vagy az akármi, amit a jobb markolat tekerése jelent, nem adagolható pontosan. Elindulásnál nagyot ránt a motor, tartani pedig csak a csúcsteljesítménnyel elérhető sebességet hajlandó a gép, részterhelésen mindig vagy lassul, vagy gyorsul.
Kicsit jobb a helyzet, ha átkattintjuk a kis piros kapcsolót H (High) állásból L (Low) állásba. Ilyenkor sokkal kevesebbe erő lapul a gázkar alatt, a végsebesség is csak 45-50 km/h sík úton, de lényegesen finomabban mozog, kevésbé rángat a robogó.
Fene drága; matematika: egyketted
A robogót 1,27 millió forintért méri a Leier Eco-Line Kft. A legtöbb magyar elektromos jármű-fannak, így nekem is sajnos pont eddig tart a lelkesedés, illetve az tartana még tovább is, csak pénzem nincs egy ilyenre.
Amíg a benzin literje nem kerül 500, de még inkább 1000 forintba, nagyon át kell éreznie a pusztuló bálnák és őserdők sorsát annak, aki ekkora beruházást eszközöl egy ilyen korlátozottan használható eszközbe. Hiszen egy tökéletes városi robogó, mondjuk egy 28 lóerős Honda SH300i is csak 1,2 millió, és megfutja a 130-at. Bár ennek a villanyrobinak azért van két nagy vonzereje.
Nem kell hozzá motorjogsi. A robogó EU-s besorolása szerint A-s vagy B-s jogosítvánnyal egyaránt vezethető, mint az 50-es segédmotorok, robogók.
És nem kell rá rendszám. Számos adminisztratív tehertől, rendőri, közterület-felügyeleti zaklatástól mentesen közlekedhetünk vele a városban, a forgalom tempóját felvéve még akkor sem kell feszülten lesnünk a traffit, ha esetleg a motorozás, robogózás lehetőségeit kihasználva kissé liberálisan is értelmezzük a szabályokat a városi forgalomban.
Igazi szabadságélmény, két keréken. Egészen addig, amíg le nem zuhan a töltésmérő mutatója; onnantól jöhet a kétségbeesett spórolás a villannyal. De hát az autózás hajnalán se volt kétpercenként benzinkút az út mellett – majd kialakul a villanyos közlekedés infrastruktúrája is.
