„Fantasztikusak a finn pályák, majdnem aszfalt minőségűek. Ami igazán nehéz benne, hogy rengeteg olyan szakasz van, amikor nem lehet látni, hogy hová megy az út. Bízni kell az itinerben és a navigátorban, és maximálisan koncentrálni. A WRC-knél 40-50 méteres repülések is voltak, nálunk 30-32 méter volt a maximum. Nem ez a nehéz, hanem elhinni és bízni abban, hogy mi van a bukkanó mögött. Nagyon szép értéke van az ötödik helynek” – mondta Turán Frigyes.
„Aki még nem ugratott ekkorát az nehezen tudja elképzelni. Amikor arról mesélünk, hogy 30 métert repülünk, az emberek meglepődnek, hiszen ez egy tízemeletes ház mérete. Még jó, hogy nekünk hosszában kell megtennünk ezt a távot 1,5 – 2 méteres magasságban. 140- 150-es tempónál egyszer csak vége van az útnak és eldob. Az autónk nagyon jól viseli, ilyenkor 70 centiméterre nyúlik ki a rugós tag és tompítja a leérkezést” – tette hozzá Zsiros Gabi, akinek legalább akkora gondot okozott egy-egy ugrató, mint a pilótának, a leérkezés pillanata előtt ki kell fújni a levegőt, nehogy beszoruljon és nagyon nehéz így folyamatosan beszélni.
AC