A Hummerek legyőzték a MINI-ket

Az időjárás miatt törölt pénteki versenynapot követően ízelítőt kapott a mezőny abból, hogy Dél-Amerikában is tudnak a Dakar szervezői olyan nehéz pályát kijelölni, mint anno Afrikában. A mezőnynek szombaton egy 598 kilométeres hurkot kellett teljesítenie Copiapóból indulva és Copiapóba érkezve. Egy hosszabb összekötő szakaszt követően előbb egy 143, majd egy 218 kilométer hosszú mért szakaszon kellett túljutniuk a résztvevőknek. A két részt egyben értékelték és összesen 38 órát adtak a szervezők a sivatag legyőzésére, miután vasárnap van a hivatalos pihenőnap a 2012-es Dakar-ralin. Sokaknak szüksége is van a hosszú időre, mert a sivatagban töltötték az éjszakát.
 

A motorosok között a győzelemért hajtó Marc Coma és Cyril Despres folyamatosan egymást figyelve haladt a nap első felében, amikor még gyors tempóban lehetett haladni. Egyikük sem veszített a sebességéből és erejéből, gond nélkül teljesítették a szakaszt. Coma végig jobb időket ért el az ellenőrző pontokon és az összekötő szakaszon megelőzte Desprest, hogy az első helyről indulhasson a második felvonásban. Végül 2 perccel jobb időt ment francia vetélytársánál, akinek közel nyolcperces előnye maradt még az összetett élén.

A két KTM-es mögött izgalmas küzdelem dúl a harmadik helyért. Paulo Goncalves szombaton elért harmadik helyezésével bebizonyította, hogy a tavalyi iquique-i szakaszgyőzelme nem csak a szerencsének volt köszönhető. Ezzel az eredményével közelebb került Helder Rodrigueshez, akinek jelenleg közel 50 perc a hátránya Despres mögött. Francisco Lopez viszont csalódottan jött le a szakaszról, hiszen jól kezdett, de egy bukás miatt sok időt veszített, alig fért be az első tízbe.

Ismét visszatértek Nasszer Al-Attijah reményei, hogy az első ötben végezzen. Az autós mezőny címvédője a 11. helyről indult reggel, az első szakaszon a 6. helyen állt, majd a következő 200 kilométeren öt autót előzött és végül megnyerte a napi szakaszt. Nem akármilyen versenyzők mellett száguldott el, De Villiers, Sousa, Leal Dos Santos és Novitskiy is csak nézett, hova siet ennyire a Hummer. Al-Attiyah a 14. szakaszgyőzelmét szerezte meg, de hátránya még mindig tetemes 42 perc – a szakaszon harmadik – , az összetettben továbbra is első helyen álló Stéphane Peterhansellel szemben.

A hummereseknek egyébként jó napjuk volt, mivel Robby Gordon végzett a második helyen, az amerikai hét és fél perccel ment rosszabb időt csapattársánál. A szakasz első felében még csak a 42. helyen haladt át az első időellenőrzőn, de fokozatosan ledolgozta a hátrányát. Az összetettben Gordon másfél percre van a második helyezett Krysztof Holowczyc mögött.

Eseménydús napot zártak a quadosok, igen érdekes dobogós helyezésekkel. A nap legnagyobb vesztese Marcos Patronelli, a 2010-es győztes, aki ezúttal 1 óra 20 percet veszített, amivel összetettbeli első helye is oda. Öröm az ürömben, hogy testvére, Alejandro Patronelli állt az élre, aki szombaton 16 perces előnnyel érte el a legjobb időt, a második Ignacio Casale, a harmadik Sergio Lafuente lett. Az összetettben Tomas Maffei a második, Marcos Patronelli a harmadik.
Továbbra is legyőzhetetlen a kamionosoknál a De Rooy-haderő. Az összetett élén álló Gerard De Rooy a hetedeik szakaszt megnyerve értékes percekkel növelte előnyét. A Kamaz-csapat ellenben egyáltalán nem találja helyét a Dakaron. Aki viszont egyre jobban szerepel, az a cseh Ales Loprais, mivel a hetedik szakaszon is egy második időt tudott elérni, és az összetettben is a dobogó középső fokán áll. Ugyan a különbség már 17 perc De Rooyhoz képest, de elég egy defekt ahhoz, hogy ledolgozza hátrányát.

Melós napon van túl a Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős. A tizenegyedik Dakarját teljesítő pilóta a régi szép időkben érezhette magát, amikor éjszaka mászta a dűnéket úgy, hogy a navigátora előtte sétált, nézte, hogy merre menjenek.

A kettéosztott szakasz első részén száz kilométerig értékelhetetlen volt az Opel Dakar Team szelektívje – már legalábbis abból a szempontból, hogy a páros nem tudta a saját tempóját autózni, ugyanis akkora por volt előtte, hogy szinte semmit sem látott. Az utolsó harmincon aztán megjött az oldalszél, s akkor kezdődött Szalayék számára a verseny. A magyar páros a 23. helyen zárta az első részszakaszt, s a sikertörténet folytatódhatott volna a dűnék között.

A páros végül az 59. helyen fejezte be a szakaszt, s az egyik utolsó volt, aki még ki tudott jönni a homokból, a többiek a dűnék között éjszakáztak. A Copiapó-Copiapó hurokszakasz végén ugyanis olyan hatalmas dűnék állták a versenyzők útját, amelybe még a tapasztalt pilótáknak is beletört a bicskája.

„Nagyon nehéz szakasz volt. A homokkő hegyek lefelé jövő oldalán olyan letörések voltak, hogy alig lehetett róluk lejönni. Az autó négy kerékkel csúszott lefelé, s a dűne alján sem lehetett lendületet venni, mert ott is törés volt, úgyhogy lassan leereszkedtünk, majd vettünk egy lendületet, de persze azzal nem ment fel az Antara a csúcsra. Úgyhogy ledöntöttük az autót, de fogalmunk sem volt, mi van ott. Visszatért a régi érzés, hogy éjszaka botorkálunk a dűnék között, keresünk egy halvány fénypontot a horizonton. Ezt azért annyira nem szeretem” – vallotta be Szalay.

S ez a helyzet azért állhatott elő, mert húsz kilométerrel a cél előtt az autóban eltört a jobb hátsó féltengely. Szalay és Bunkoczi ment felfelé a dűnén, a pilóta kapcsolt egy egyest, amikor az autó megállt. Először azt hitték a kuplung ment tönkre, de aztán kiderült, hogy féltengelytörés.

„Nekiálltam kicserélni a féltengelyt, Laci meg közben visszament a pálya azon szakaszára ahol a legtöbben átmentek a dűnén, nehogy Darázsi Zsoltiék elkerüljenek minket. Aztán kiderült, hogy az egyik csavar menetét teljesen megette a homok, úgyhogy egy kisreszelővel – alig volt nagyobb egy körömreszelőnél – elkezdtem menetet reszelni. A végén aztán, ahogy már említettem, jött a sötétben botorkálás.”

A csapat döntése értelmében a Darázsi Zsolt, Hoffmann Péter, Vörös Ferenc trió kamionja a dűnék között éjszakázott és reggel folytatja az útját, amikor felkel a nap. Eredményük egyelőre nem ismert, ahogy Sebestyén Sándoréké sem.