Nekik bátran odaadhatjuk a kameránkat, hogy fényképezzenek le minket
Forgalmasabb turistaközpontokban nem kell aggódnunk a nyakunkban lógó fényképezőgép miatt, itt nem szúrunk vele szemet senkinek. De ha kihaltabb, ritkán látogatott helyekre is ellátogatunk, érdemes inkább elpakolni a készletet. Ha lehet ne cifra, márkás fotóstáskába, hanem egyszerű hátizsákba.
Autóval közlekedve aranyszabály, hogy soha, de soha ne hagyjuk a kocsiban a felszerelést. Még akkor se, ha tényleg csak öt percre ugrunk be valahová. Ne felejtsük, a tolvajok lopni, általában másodpercek alatt szoktak. Inkább vállaljuk be azt a kis kényelmetlenséget, amit a gép cipelése jelent, higgyük el így járunk jobban.
Ők is szeretnének mind rajta lenni a képen. Segítettem nekik.
A statív értéke többszöröse a kameráénak
Ha mindenáron idegenre bíznánk a fényképezést, próbáljunk meg hozzánk hasonló cipőben járó turistákat megkérni a feladatra, mint kétes külsejű helyieket. Bár attól, hogy a kameránk így jó eséllyel biztonságban van, még nem feltétlenül fogunk örülni az elkészült képnek. Sajnos a legtöbb alkalmi fényképész vagy a lábunkat fogja levágni, vagy a kép lesz ferde, esetleg mindkét hibát egyszerre elköveti.
Praktikus olyan emberhez menni, akinek komolyabb gép lóg a nyakában – róla feltételezhetjük, hogy képes azt használni is – bár ez nem minden esetben jön be. Akadnak igazi pancserek is, félmilliós géppel a nyakukban, de őket igen nehéz első pillantásra kiszűrni.
Állvány az egész világ
Ha biztosra akarunk menni, használjunk állványt és távkioldód, vagy időzített önkioldót, amely már szinte minden gépben megtalálható. Az okosabbak mosolyra exponálnak, és nem csak egy képet képesek így készíteni, hanem beállítástól függően többet is . Bár szinte az egész világot lehet állványnak használni, egy kisméretű, könnyű statív mindig jó szolgálatot tehet. De ne őrüljünk meg, ne cipeljünk magunkkal több kilós darabot, egy kompakt gép kedvéért.
