1907-ben mutatta be a Daimler-Motoren-Gesellschaft a Dernburg-Wagent, a márka első négykerék-hajtású járművét. Bár más gyártók korábban alkalmazták a technológiát, ezt tartják az első 4×4-es személyautónak.
4×4 korábban
A négykerék-hajtást egy angol mérnök Joseph Bramah szabadalmaztatta 1893-ben. A három differenciálművel rendelkező rendszerhez négykerék-kormányzás is társult. 1899-ben készült el a Ferdinand Porsche által tervezett elektromos hajtású Lohner Porsche, amelyenk szintén, mind a négy kereke hajtott volt. Az első belsőégésű motorral szerelt négykerék-hajtású autó a Spyker 60 HP volt. A kétüléses sportkocsit a holland testvérek Jacobus és Hendrik-Jan Spijker alkották.
Nem volt épp egy csöppség a Dernburg, öt méter hosszú, 2 méter széles és 2,7 méter magas volt, 3,6 tonnát nyomott. Ennek ellenére képes volt 40 km/órás sebesség elérésére is. Motorja 6,8 literes négyhengeres, amely 35 lóerős teljesítmény produkált. 10 kilométer alatt 25 liter benzint fogyasztott. Az ára 34.750 márka volt 1907-ben.
Azóta a Mercedes kínálatában folyamatosan szerepel a négykerék-hajtás, a hagyományos személyautók mellett olyan legendás modellekben alkalmazták, mint az Unimog vagy a G-osztály. A világ legrégebb óta gyártásban lévő „egygenerációs” modelljét 1972-ben mutatta be a Mercedes. Eleinte katonai, erdészeti tehát valóban terepjárós feladatokra szánták, ám mára a G-osztály a gazdagok egyik kedvenc járműve lett.
Három hónapja mutatkozott a valaha épült legerősebb változata a G65 AMG. A 6,0 literes duplaturbós V12-es motor 612 lóerőt és 1000 Nm nyomatékot produkál. Ezzel a motorral inkább sportkocsinak számít, mint terepjárónak, hiszen 5,3 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára és 230 km/órás tempóra is képes.
