Kutya az autóban

Kezdjük a kutyaszállítás témájának hivatalos részével: mit mond erről a KRESZ? Nos, közvetlenül semmit, viszont mégsem volt teljesen jogtalan annak a rendőrnek az eljárása, aki megbüntette ismerősünket egy, a hátsó ülésen szabadon üldögélő nagytestű kutya miatt. Van ugyanis a KRESZ-ben egy rész a rakományrögzítés szabályairól, és bármilyen jó fej is a kutyánk, a kocsiban ő bizony nem utas, hanem rakomány:

A rakományt a járművön – annak belsejében, illetőleg rakfelületén – úgy kell elhelyezni, hogy a közlekedés biztonságát, valamint a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. Gondoskodni kell különösen arról, hogy a rakomány:

a) a jármű vezetőjét a szabad kilátásban és a vezetésben, a forgalom többi résztvevőjét pedig a jármű fényjelző berendezéseinek észlelésében ne akadályozza;
b) a jármű ajtajainak, illetőleg a rakfelület oldalfalainak lezárását ne gátolja;
c) egyenletesen és úgy legyen elhelyezve, hogy a jármű stabilitását számottevően ne rontsa;
d) úgy legyen rögzítve, hogy el ne csússzék, le ne essék, ki ne ömöljék, továbbá olyan módon legyen lefedve (letakarva), hogy le ne szóródjék;
e) az elkerülhetetlennél nagyobb zajt, szennyeződést ne okozzon;
f) magassága – a jármű magasságával együtt – a négy métert ne haladja meg;
g)289 a járművön – a (3) és (7) bekezdésben foglalt eseteket kivéve -, illetőleg annak rakfelületén ne nyúljék túl.

A fentieknek való megfelelésre kutyaiskolás tanító bácsink minimál-megoldásként egy pofonegyszerű trükköt javasolt kombi, öt- vagy háromajtós, netán egyterű autókhoz. Ha a kutya pórázát a csomagtérajtóval alá csukjuk bezáráskor, a kutya máris rögzítve van, nem zavarja a vezetőt, nem csúszkál (nagyon), és ha szerencsénk van, ki se ömlik.

Ennél is fontosabb, hogy esetleges ütközésnél nem csapódik elszabadult hajóágyúként ide-oda, és nem törögeti el a gazdik nyakcsigolyáját. Mert hát, tetszik, nem tetszik, a kutya rögzítésének fő célja nem a jószág, hanem az emberek épségének védelme, a törvényalkotó szerint.

Ha viszont nekünk a kutya élete is számít, és el tudjuk képzelni, hogy nem csak másokkal történhet baleset, a póráz „odacsukásánál” vagy csomagrögzítő kampóhoz karabínerezésénél bonyolultabb, drágább megoldást kell keresnünk.

Kistestű kutyák esetében a legcélszerűbb egy hordtáska vagy műanyag kisállat-szállító doboz használata, a becsomagolt kutyát tehetjük a padlóra, vagy rögzíthetjük az övvel valamelyik ülésben.

Nagyobb kutya esetében, ha szedánunk van, vagy tele a csomagtartó, a biztonsági öv-csattal ellátott hámban már meglehetős biztonságban tudhatjuk, meg magunkat is. Az esetleges ütközéskor a hám nem töri el azonnal a kutya nyakát, mint a nyakörv tenné.

Ha nem csak biztonsági, de higiéniai szempontok is felmerülnek, célszerű a kutya alá a hátsó és az első fejtámlákhoz is rögzített pokrócot tenni. Ebben a függőágy-szerű fészekben felfogható a nyál és a szőr legnagyobb része.

Ha van hely a kutyának a csomagtartóban is, célszerű legalább egy ráccsal elválasztani a kutyát a kabintól. (A Volvo kombikban évtizedek óta rendelhető gyári kiegészítő a tető alól lehajtható kutyarács.) Ilyenkor egy balesetben a kutya biztos nem csapódik az emberek közé.

A majdnem-tuti persze a csomagtartóban, különösen egy tágas kombi vagy egyterű csomagterében rögzített ketrec vagy utazóláda.

Ez készülhet akár OSB-lapból, házilag összeütve (természetesen a megfelelő szellőzésről gondoskodva), akár horganyzott vasrudakból az örökkévalóságnak hegesztve, akár a legdrágább kisállat-boltban méregdrágán megvásárolva, kinek-kinek tehetsége szerint.

Valószínűleg minden gazdi számára természetes, de azért nem lehet nem ideírni: hosszabb útra mindig vigyünk vizet a kutyának is, legalább kétóránként járassuk meg egy kicsit szegényt, és soha ne hagyjuk a tűző napon a zárt kocsiban az állatot, pár percre sem. Jó utat minden két- és négylábú autósnak!