25 éve, hogy a BMW V12-s motorral is kínálja egyes modelljeit, a gyár limitált sorozatú Hetessel ünnepel. Érdemes visszatekinteni, hogyan is alakult bársonyosan simán járó motor története.
A fejlesztések már 1972-ben megkezdődtek, de a mérnökök ekkor még két soros 6 hengeres motor egymás mellé illesztésével próbálkoztak. Két évvel később készült el az első prototípus, de az erőforrás 315 kilós súlya túl nagy volt ahhoz, hogy sorozatgyártásba kerüljön. A teljesen új, könnyebb motor tervei már készen voltak ugyan, de az 1973-as energiaválság következtében az íróasztal legalsó fiókjába kerültek. 1982-re a gazdasági körülmények normalizálódni látszódtak, így a BMW újult erővel látott neki a teljesen új konstrukciónak.
1986-ban, az E32 kódjelű 7-es sorozat megjelenése után pletykák keringtek arról, hogy a bajor gyár a színfalak mögött nagy dobásra készül. Nyílt titok volt ugyanis, hogy a BMW mindent megtesz annak érdekében, hogy igazi prémium autógyártóként tartsák számon. Egy évvel később a müncheni úr visszatért, 750i néven, 300 lóerős, 450 Nm nyomatékú, immáron sorozatgyártásra alkalmas ötliteres V12-es blokkal. Az új motor már jelentősen könnyebb volt, az alumíniumból készült forgattyúsháznak köszönhetően mindössze 245 kilót nyomott.
A motor különlegessége, hogy a két hengersort külön vezérelte egy-egy Bosch rendszer. Az újdonság iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy még a hivatalos genfi bemutató előtt 3000 darab előrendelés érkezett.
A titkos hetes
A sikeren felbuzdulva a BMW egyik lelkes konstruktőre, Adolf Fischer 1987 karácsonyára elkészült egy nem akármilyen erőforrással. Az eredetileg 12 hengeres motorhoz, hozzácsaptak plusz négy hengert, így született meg hat és fél literes, 408 lóerős V16.
Valószínűleg már a tervezéskor látták, hogy a motor soha nem kerül szériagyártásba, hiszen több mint 30 centivel hosszabb volt az eredeti motornál. Már a V12-es blokk is bőven kihasználta a motortér nyújtotta lehetőségeket, így a hosszabb motor nem fért volna be a helyére. Azaz mégis, de áldozatokkal: 1988 májusára elkészült a prototípus, de a hűtőrendszert az E32 csomagterébe építették. A levegő áramlásáért pedig a hátsó sárvédőbe épített légbeömlők gondoskodtak, csak így fért el a hatalmas V16.
A 624 newtonméternyi nyomatékot hatsebességes kézi váltó közvetítette. Hat másodperc alatt érte el a százas tempót, végsebessége 280 km/óra volt. Felmerült az orr meghosszabbításának ötlete is, hogy a hűtést szalonképesebbé tegyék, de a szériagyártáshoz szükséges többletköltségek miatt nem mertek kockáztatni. Az innovációt mindennél jobban tükröző modell végül nem került sorozatgyártásba.
Míg a V16 csak legenda maradt, a V12 igenis hosszú karriert tudhat a háta mögött. Az 1987-ben megjelent M70 kódjelű V12 egészen 1996-ig volt a motorcsalád tagja. 1989-ben jelent meg a legendás 8-as kupé, ami a V8-as erőforrás mellett szintén elérhető volt V12-es változatban. Gyártási ciklusa alatt összesen 50 000 db M70-es motorral szerelt BMW talált gazdára.
1993-ban jelent meg a továbbfejlesztett erőforrás, M73 néven. Az elődmotor alapjaira épült V12 már a harmadik generációs hetest gazdagította, de ugyanezzel a motorral prezentálták 1998-ban a Rolls-Royce Silver Seraph luxusautót is. Az 5,4 literre növelt lökettérfogat mellett 326 lóerőt teljesített, maximális nyomatéka pedig 490 newtonméter volt. Ugyanakkor 13 százalékkal csökkent a fogyasztás és jóval halkabb lett az elődmodellhez képest. Az E38-as 2001-ig tartó gyártásáig több mint 73 000 db V12-es hetes gördült ki a gyár kapuján.
A negyedik generációs E65 kódjelű hetes már teljesen új fejlesztésű motort kapott. A közvetlen befecskendezéses és változó szelepvezérlésű V12-es lökettérfogata elérte a 6 litert, teljesítménye pedig 445 lóerőre és 600 newtonméterre nőtt. A BMW 2008-ban leváltotta, de a mai napig – kisebb nagyobb módosításokkal ugyan – gyártásban maradt a Rolls-Royce Phantom motorjaként.
A nehéz gazdasági körülmények mellett – természetesen presztízskérdésből – most is rendelhető 12 hengeres erőforrással a 7-es luxusautó. Sőt, a lóerők száma a 25 éve bemutatott motorhoz képest szinte megduplázódott: a ma gyártott N74-es kódjelű 6 literes biturbós V12-es 542 lóerőt és 750 newtonméternyi nyomatékot produkál.
Az évforduló alkalmából, most különleges, limitált példányok is gazdagítják a repertoárt „V12 25 Years Edition” néven. A létező összes extrát felvonultató 760i ünnepi példánya különleges fényezést és egyedi 20 colos felniket kapott. Az amúgy sem puritán utastérben fekete varrással díszített bézs merinóbőrt használtak, és több helyen „V12 25 Years Edition” felirattal emlékeztetik az autó utasait: nem akármilyen BMW gondoskodik a kényelmes utazásról.
