Olvasóink talán emlékeznek: a francia márka két éve vette fel szótárába a Captur nevet. Az akkori, merész tanulmány egy futurisztikus városi szabadidőjárművet vetített előre. A most leleplezett, végleges modell stílusjegyei értelemszerűen finomodtak, mint ahogy az egykori terep-roadster koncepciója is egy konvencionálisabb elgondolásnak adta át a helyét. A Captur azonban az első benyomások alapján elkerülte a szériaéretté válást oly gyakran kísérő besavanyodást.
Ez persze leginkább az új Clio radikális fizimiskájának köszönhető, amelyet (az ilyenkor kötelező módosításokkal) a 4,12 méteres autó is magára öltött. A hűtőmaszk krómozott betétje, az oldalvédő betétet és küszöbtoldatot egy füst alatt megoldó, kontrasztos karosszériaelemek, és nem utolsó sorban a kéttónusú fényezés, amely külön egységként kezeli az övvonal feletti és alatti felületeket, kellően fiatalossá teszik a Captur (a francia ‘capture’ szó elfogást, illetve valami lényegének a megragadását jelenti) amúgy elsimított, hétköznapi vonalait.Az utastérben újfent a modell műszaki alapjait is adó Clio formai és technológiai elemeivel találkozunk. A műszerek, a középkonzol, a kezelőszervek épp csak annyit változtak, hogy a felismerhetőségen túl egyedi jelleget kapjanak, no meg alkalmazkodjanak az emelt építésmódból adódóan megváltozott arányokhoz. A sokoldalúnak ígért térkialakítás mellett a felszereltség is a Clióhéz igazodik, élen az R-Link érintőképernyővel és az alá rendelt konnektivitási és multimédiás funkciókkal.
A Spanyolországban gyártandó Captur motorválasztékára külön nem tér ki az előzetes tájékoztatás, de nincs okunk feltételezni, hogy jelentősen eltérne a Clióétól – ez kétféle teljesítményszinten kínált 1,5 dCi dízelt, a 1,2 literes benzines alapmotort, valamint a mikrohibrid rendszerrel társított 0,9 TCe blokkot jelenti.