A szabadidőjármű műfaját pont az tette rendkívül népszerűvé, hogy igen sokoldalú jószág: elcipeli a gyereket a suliba, nem ciki a színház előtt sem, és bekecmereg a sátorhelyig, ha nincs kedvünk sárban caplatni. Igen ám, de számtalan funkciójának betöltése közben mindvégig pontosan ugyanúgy néz ki – tudjuk, de nem látjuk sokszínűségét.
|
|
Erre az érzelmi indíttatású hiányra igyekszik megoldást hozni a Xelestine öszvérszerzete, amely ugyan nem SUV, de egy személyben volna képes három különböző autótípust helyettesíteni. A jármű alaphelyzetben (már amennyire egy csiki-csuki járgánynál beszélhetünk alaphelyzetről) elnyújtott fenekű kupéként korzózik, hosszú, sík hátsó szélvédőjével a kilencvenes évek divatját idézi. Ez egyrészt manapság nem ciki, hiszen minden a retróról szól, másrészt viszont kötelező is a szabályos síkok és felületek alkalmazása, hiszen a hátsó szélvédő gombnyomásra felemelkedik, hogy tetőlemezként folytassa pályafutását.
Az autó ebben a formájában háromajtós kombiként funkcionál, bőséges (vagy legalábbis valamivel több) helyet kínálva a csomagok, esetleg plusz utasok elhelyezésére. Nem véletlenül bizonytalankodunk a második üléssort illetően, hiszen a tanulmány harmadik halmazállapota a pick-up: a középen osztott üveg hátfal előre bucskázik, elválasztva az első üléssort az ilyenkor fedetlenül maradó raktértől.
Elmúltak már az idők, amikor az autóvásárlók sikítva rajonganának az ehhez hasonló ötletekért, de el kell ismerni, térgeometriai szempontból ötletes és elgondolkodtató a kupét és a kisteherautót sajátosan ötvöző jármű. Egy ily módon átalakított Holden Commodore Ute-t tulajdonképpen el is tudnánk képzelni…
