Az egy dolog, hogy a piaci felmérések nyomán minden bátor kezdeményezés legkésőbb a sorozatgyártás hajnalára sablonossá válik, de ha meg sem próbálunk mást alkotni, esélyünk sem lesz megtudni, vajon tényleg a legjobb megoldásokat választottuk-e… Nos, ennyire talán nem volt kritikusan tudatos a Resonance koncepcióautó alkotógárdája, de az tény, hogy formájával és funkcionalitásával sok olyan területet érint, ami korábban nem került szóba a szabadidőjárművek kapcsán.
A jármű legjellemzőbb vonása lekerekített orra: a szabadidőjárművek robusztus szögletességével, vízszintes tagolásával szakító dizájn nagyvonalúan feláldozza a „komoly, férfias” megjelenést a barátságosság, a gyalogosbiztonsági kompatibilitás és az aerodinamika oltárán. Ez az alaphang aztán az autó egészének formavilágát meghatározza, az orrnál kialakított, váratlan vonalak több hullámban rajzolják ki, rétegezik fel a karosszériát.
Ahol kiszámíthatatlan felületek vannak, ott előre nem látható hiányok is lesznek: mintha alátámasztás nélkül, a levegőben lebegne az első lökhárító, a hátsó kerékdob, és mindenekelőtt a tető: elöl a tükröknek helyet biztosító ívek bontják meg a szokásos vonalvezetést, hátul a karosszéria mintha óvó kézként simulna több oldalról a szélben elszabadulni készülő üvegfelületekre.
A japán manga világának szaggatott, átlapolt felületeivel találkozhatunk a beltérben is. A gyártó VIP váróként aposztrofálja a Resonance belterét; és bár a manapság divatos minimalista dizájn helyett egy terjengősebb, az anyagokkal bőkezűen bánó kialakítást alkalmaztak, az összhatás (különösen a fedlap alá rejtett, így valóban térhatású kezelőfelület miatt) a lehető legtávolabb áll attól, amire egy szabadidőjármű fedélzetén számítanánk.
Ennyi formabontás után igazán jól esik látni egy hétköznapi komponenst: a tanulmányautó gyomrába alkotói a Nissan egy villanymotoros, dupla kuplungos hibrid hajtásláncát álmodták bele, amely egy kis lökettérfogatú belső égésű motor és egy lítium-ion akkumulátorról táplált villanymotor összehangolt működésével biztosítja a Nissannál presztízs-kérdésként kezelt összkerékhajtást.
