A legtöbben, ha egyáltalán belegondolnak, irigykedve tekintenek az autós újságírókra, és azért lássuk be, van ebben némi igazság. Olykor azonban megbillen a sors mérlege, és megfizetteti mindazt a csillogást, élményt és kiváltságot, amivel a világ legkívánatosabb autóival történő szüntelen flörtölés jár – az persze, hogy egyetlen ember bűnhődjön egy egész szakma hedonizmusa miatt, aligha igazságos…
A történet természetesen nem Magyarországon esett meg, hanem Nagy-Britanniában. Mark Hales autóversenyző és szabadúszó újságíró egy összehasonlító tesztet írt, amelyben a hetvenes évek két legendás versenyautóját: egy Ferrari 512S-t és egy Porsche 917-est mért össze egymással (mondtuk, nem magyar léptékűek az események). A teszt során az utóbbi autó blokkja túlpörgött és felrobbant, amiért az autó tulajdonosa, a szintén ex-versenyző David Piper a pilótát hibáztatta.
Az alperes állítja, a váltó konstrukciós hiba miatt dobta ki a harmadik fokozatot, és ezért foroghatott el 7000 helyett 8200-ig a tizenkét hengeres, léghűtéses boxer. Utóbbi viszont olyan ritka kincs, mint amilyennek hangzik, ezért Piper, aki annak idején Steve McQueen legendás filmjében, a Le Mans-ban is szerepelt, 47 ezer font (16,4 millió forint) kártérítést követelt, mivel szerinte vezetői hiba okozta a helyrehozhatatlan kárt.
A négy éven át zajló per végén a felperesnek adott igazat a bíróság, így a most 63 éves Hales-nek ki kell fizetnie a megítélt összeget, valamint (és ez az igazi őrület) 22 millió forintnyi perköltséget (és ebben még nincs benne saját ügyvédjének 17,5 millió körülire taksált díja.)
Mielőtt persze gyűjtést indítanánk az alperes javára, érdemes elgondolkodni néhány dolgon. Például hogy egy közel ötmilliárd forintot érő autó kölcsönvételét miért nem kísérte írásos dokumentáció, hogy egy versenytempót nyilvánvalóan évek óta nem látott, precíziós gépezetet miért kell pályára engedni, és nem mellékesen, hogy vajon vérszemet kapnak-e a hazai importőrök autópark-kezelői a precedens hallatán…