Figyel az egyensúlyra a Renault: azon a napon, amikor közzétette a 200 lóerős Clio RS adatait, kisautójának egy jóval szelídebb, praktikusabb változatáról is lerántotta a leplet.
A karosszéria hossza 205 mm-rel gyarapodott (4267 mm), a növekmény teljes egészében a csomagtartót gyarapítja. A szélesség és a tengelytáv változatlan, a magasság viszont három milliméterrel csökkent.
Talán ezek a szokatlan arányváltások okozzák, hogy az első Clio Grandtour modellel szemben, amely nem volt valami izgalmas jószág, az újonc felnőttebbnek, dinamikusabbnak hat. A kedvezőbb összhatáshoz a hátrafelé erősen ejtett tető és a szűkülő ablakfelület is hozzájárul: ezek inkább láttatják nagyméretű, sportos ferdehátúnak, mint célszerű kombinak az autót.
Egyszerre persze nem lehet két urat szolgálni: az ejtett tetőlemez a csomagtérből vesz el értékes literek. Kapacitása így is kielégítő, a ferdehátú 300 literje helyett 443 literes (igaz, ebből 85 liternyit a dupla padló alatt tárol a Clio); ez az üléseket lehajtva 1380 literre bővíthető. Hogy mégis jól kihasználható legyen, szélesebb és magasabb nyíláson át rakodhatók a csomagok.
Az első utasülés szintén elfektethető, így akár 2,5 méteres szőnyegtekercseket is elhelyezhetünk az autóban. Noha az autó alacsonyabb, az eltérő arányok jóvoltából javult a hátsó férőhely, több a fejtér.
Ami a hajtásláncokat és a futóművet illeti, a Grandtour teljes egészében a Clio kínálatán osztozik: háromhengeres 0,9 TCe 90 lóerővel, alap 1,2-es benzinmotor 75 lóval, valamint kétféle dízel (75 és 90 LE). Az év dereka táján jön a 120 lóerős benzines turbómotor, illetve az EDC duplakuplungos sebességváltó.
Családi utazásokra alkalmas kombiként itt több értelme van az alkalmazásokkal telezsúfolt R-Link fedélzeti multimédiás rendszernek, mint a városba termett Clión; a kevésbé belátható far pedig a tolatókamera opcióját is elhozta a vásárlók számára.
