A Volkswagen-csoport olasz származású fődizájnere, Walter da Silva személyesen álmodta meg azt az egyszemélyes tanulmányt, amellyel 50. születésnapján köszöntötte a szívéhez közel álló márkát.
Kormányt kiszedni, felállni az ülésben, ráülni a kép jobb szélén látható felületre, majd 180 fokban elfordulva kilendíteni a lábat: a kiszállás nem egyszerű feladat.
Az Egoista névadó jellemzője az egyszemélyes cockpit, amely teljes egészében szénszálas kompozitokból és alumínium készült, és amely nem csak előrefelé nyíló tetejével és nehéz megközelíthetőségével emlékeztet a vadászrepülőgépek pilótafülkéjére, hanem abban is, hogy eltávolítható az autóról – igaz, erre nem katapult szolgál.
Négy elérő színű hevederből felépített, négypontos biztonsági öv, minimális műszerezettség, head-up display: a vezetői környezet korántsem hétköznapi. Akárcsak a külső dizájn.
Célratörő forma. A Veneno unalmasnak hat mellette
Az autónak látszólag nincs például fényszórója, csupán LED-es helyzetjelzőket találunk rajta, köztük a gépházfedélen elhelyezett, a légi közlekedésből ellesett zöld és piros helyzetjelzők – a klasszikus xenon reflektorokat a hármas osztású karosszéria központi törzsének két szélén, egy-egy üreg mélyén helyezte el da Silva.
Az autó profilból leszegett fejjel előre csörtető bikát idéz, a karosszéria és a keréktárcsák a lopakodó repülőgépekéhez hasonló, radar számára láthatatlan anyagból készültek, az üvegfelületek tükrözésmentes bevonatúak.
Leszegett fejjel csörtető bikát formáz a sziluett
Az Egoistának a motorja a legkevésbé izgalmas eleme, a Gallardo 5.2 V10-esét ezúttal 600 lóerőre húzták fel. Hogy ez milyen dinamikát kölcsönöz a vadászrepülőgépek, senki nem fogja megtudni: az Egoista ugyanis valóban önző: egyetlen példányát saját maga köszöntésére szánta a Lamborghini, soha senki nem vásárolhat belőle.
Rejtett légterelők emelkednek elő, ha szükség van rájuk
