A Forma-1-es Monacói Nagydíj keretében lépett színre a korábban reklámfilm-forgatásán (a végterméket lásd alább) elcsípett Twin’Run, a Renault utcai verseny-minije.
Akárcsak a Twin’z, a Twin’Run is a játékosság szellemében keletkezett, ám a környezet dédelgetése helyett a brutális élvezetekről szól. Ez nem üres szólam: kompozit anyagokból formált, erőtől duzzadó borítólemezei alatt acél csőváz feszül, a Mégane Trophyból származó V6-os motor középen kapott helyet. Ami megegyezik a két autóban, az az igen kompakt karosszéria (3,68 méter hosszú), a csekély tömeg (950 kg) és a szabályok arcátlan semmibevétele.
Az autó az olyan retró hangulatú részleteket, mint a piros-kék sávozás vagy az R5 Turbót idéző rajtszám az ajtón, ultramodern technológiákkal társítja, kezdve a beltérből programozható LED-es kiegészítő fényforrásokkal vagy a lökhárítóba rejtett kipufogókkal.
Wittinger Csaba és alkotása
Mint minden versenyautónál, a lényeg itt is az erőforrás: a Renault és a Nissan nagyautóiban, valamint a Mégane Trophy versenyautóban használatos 3.5 V6-ost hosszában építették be a hátsó tengely elé, az utastértől plexifal választja el, hogy ne csak hangjában, látványában is gyönyörködhessünk. A dupla kuplungos versenyváltóval és részlegesen önzáró differenciáművel felszerelt autó motorja 320 lóerővel és 380 Nm nyomatékkal nyaggatja a hátsó kerekeket; utóbbiak előtt elhelyezett szellőzőnyílásokon keresztül lélegzik.
Elöl hátul kettős keresztlengőkaros felfüggesztéssel, Öhlins lengéscsillapítókkal és vaskos stabilizátorokkal találkozunk; a háromrészes felniken 18 colos abroncsok feszülnek.
Jean Ragnotti, a Renault legendás versenyzője, aki három világbajnokságot nyert a gyilkos R5 Turbo volánja mögött, a Twin’Run premierje alkalmából ismét visszaült kapitányi székébe: Monacóban régi autójának rokonát terelgetve kergetőzött a Twin’Runnal és egy Clio V6-ossal, amelyet Charles Pic F1-pilóta, egykori Formula Renault-versenyző dirigált.
Az utastér minimalista és lényegre törő; a váltóval egy síkba emelt kézifékkar, a teljesen digitális műszerfar, a Sparco ülések és a versenypedálok meg sem próbálják közönséges utcai autóként eladni a Twin’Runt.
Az autó végsebessége 250 km/óra, százra 4,5 másodperc alatt gyorsul.
