A képeken Peugeot-nak látszik, de félreértés ne essék: a Maglev Racer egy független stúdió, a skandináv Gray Design munkája. A csupaív vonalvezetés, a félkör alakú lámpatestek és a markáns orr-ornamentika (hűtőrácsnak mégse nevezzük…) azonban jól rokonítja a franciák aktuális formatanulmányaival.
A jármű első számú újítása, hogy hajtóanyagát nem fedélzetén hordja: ugyanolyan lineáris villanymotor hajtja, mint napjaink mágneses lebegtetésű szupervasútjait, amelyek az alattuk gerjesztett elektromos mező hatására siklanak tova. Azokhoz hasonlóan a Maglev Racer sem érintkezik a talajjal, ami a súrlódási ellenállást kiküszöbölve csendesebb, takarékosabb és gyorsabb haladást tesz lehetővé.
A virtuális fejlesztők 350 km/órát emlegetnek, de alighanem csak hasukra ütöttek, és mondtak egy nagy számot.
A Maglev Racer nagy okossága a konvoj üzemmód: ilyenkor az autók nem csupán az úthoz, hanem egymáshoz is igazodva haladnak. A dizájnerek fizikai kapcsolatot képzelnek el az autók között; az elektromágneses csatlakozók révén valóban közúti vonatként haladhatnának a járművek, amelyek között ilyenkor kommunikációs kapcsolat is felépül: telekonferencia, videomegosztás vagy bármilyen hasonló eszme- és adatcsere elképzelhető.
Eddig nem sok Racer-séget mutatott a Maglev-jármű, pedig erre is gondoltak a svédek. Ha akarjuk, a szerkezet kiereszti mind a hat (elöl négy kicsi, hátul két nagy) kerekét, a műszerfalból pedig kormánykerék bújik elő, így hagyományos módon vezethetünk.
Mivel a technológia lényege, hogy a villanymotor álló és forgó része szétválasztva és kiterítve a jármű alján, illetve az útfelületen helyezkedik el, ilyenkor is kötve vagyunk az útpályához: aki leesik, annak ugyanúgy véget ér a móka, mint a résvezetéses játékoknál.
Kézi vezérléses élmény-üzemmódban már 400 km/óra sebességről beszél a sajtóközlemény, és tényleg, miért is ne: ha már álmodunk, ne legyünk kicsinyesek…
Szerző: Svékus Gergő
