Ferrari FF
Az összkerékhajtás hasznos, de súlyos. Főleg akkor, ha az autó orrmotoros, de súlyelosztási okokból a váltó hátul van. Összkerekes autóknál a Transaxle építésmód hátránya, hogy kell még egy kardán, amely a váltótól előreviszi a hajtást az első kerekekhez, például a Nissan GT-R-ben is. (A Porsche a 911-ben megúszta a két kardántengelyt, de a farmotor egy merőben szerencsétlen alapállás, csak a németek még ezt is képesek tökélyre vinni.)
Az FF-ben nincs nehéz középső differenciálmű, a főtengely nem a hátul lévő, hétgangos, duplakuplungos váltó közbeiktatásával, hanem direktben hajt egy kétfokozatú váltót az orrban.
Az első váltóból a kerekekhez kimenő nyomatékot megszakítják két kuplunggal, így az erőt elölről erőt elvéve-ráadva kompenzálható az alulkormányozottság, még mielőtt a vezető bármit érzékelne mindebből. Nagy sebességnél, amikor amúgy sem pörögnek ki a kerekek, az autó szigorúan hátsókerék-hajtással megy, amit a BMW is alkalmaz az xDrive-os kocsikban, talán 180 km/órától.
A 6262 köbcentis motor 105 lóerős literenként. Ez jó, bár nem lélegzetelállító, de a Ferrarinak mit kéne még bizonyítani? Ők tudták megelőzni a szívómotoros szériaautók fajlagos teljesítményében hosszú évekig világelső Honda S2000-et (2,0-240 LE), amikor literenként 126,7 lóerőt értek el a 458 Italiával (4,5 liter – 570 LE).
Csomagtartója 450 liter, ami egészen 800 literig bővíthető, ha lehajtjuk a hátsó üléseket. Tökéletes családi Ferrari. – vezess.hu
