A Nissan még 2012 nyarán mutatta be a sikeres NV200 kisbusz alapjaira épített taxi-tervezetét a londoni elöljáróknak. A projektet támogató szervezetek, köztük a város közlekedési hivatala műszakilag megfelelőnek találták az autót, azonban arra kérték a Nissant, hogy igazítsa a kissé jellegtelen jármű fizimiskáját az ikonikus londoni taxik fazonjára, hogy azonnal felismerhető legyen a forgalomban.
Most megszületett a végeredmény, és mi tagadás, ez esetben szerencsésebb lett volna előre, nem pedig hátrafelé lépni a stílusban – de persze lehet, hogy csak mi nem vagyunk kellően elfogultak és/vagy angolok a sajátos hangvételű szállítóeszköz esztétikuma iránt. Az biztos, hogy a Nissan NV200-ra épülő ‘Taxi for London’ modell nem csak az eddigi taxikkal, de számos japán belpiacos furcsasággal is kényszerű rokonságot vállal – annak ellenére, hogy azt Európában tervezték, ott, ahol a Juke-ot és a Qashqait is.
Ha túltesszük magunkat a külcsínen, az NV200 műszakilag feltétlenül előrelépést jelent az (időközben kínai kézbe került) hátul merev tengelyes, alvázas szerkezetű TX4-esekhez képest: 1,6 literes benzinmotorjához automata váltó kapcsolódik, ami nagyságrendekkel tisztább üzemet eredményez a mostani 2,5 literes, 100 lóerős dízelmotorokhoz képest.
Ilyen lehet majd az e-NV200, krómcsíkok helyett világító kék sávozással az orrán
A későbbiekben egyébként teljesen elektromos kivitelben is elkészítik az autót (Nissan e-NV200), ami egybevág a londoni polgármester azon törekvésével, hogy 2020-ra kizárólag emissziómentes taxik üzemeljenek Londonban. A Nissan elektromos taxija már 2015-ben szolgálatba áll – igaz, nem Londonban, hanem egy egyelőre meg nem nevezett brit városban.
A Nissan nem csak az angol fővárosban igyekszik megvetni a lábát, mint a személyfuvarozás szakértője: globális programjuk többek között New York City-re, Barcelonára és Tokióra is kiterjed.
Londonban az év végétől egyetlen márkakereskedés árulja majd a különlegesen átalakított, LED-es szabad jelzéssel és új lökhárítóval szerelt NV200-asokat – bár lehet, hogy a megjelenés helyett inkább a gyengécske törésbiztonsággal kellett volna foglalkoznia a döntéshozóknak.
