A Citroën azt állítja, megtalálták az autóipar szent Grálját: a C4 Cactus lényegre törő megoldásokkal, nem pedig fájdalmas megszorításokkal csökkenti a tulajdonlási költséget.
Tanulmányautó ritkán készül hét évig – márpedig itt ez a helyzet. A Cactus először 2007-ben tűnt fel az autókiállítások standjain, azzal a küldetéssel, hogy kitudakolja, mégis, mire vágynak az autóvásárlók. A Citroën szerint a feltett kérdéseikre kapott válaszok alapján készítették el tavaly szeptemberre a Cactus tanulmányautót, amely a terepjárók, a városi kisautók és a vidámparki körhintás automobilok furcsa, bájos keveréke. Akkor azt mondták, fél év múlva sorozatban fogják gyártani az autót, amit hittünk is, nem is, de inkább nem.
De lám: itt a Cactus, sajtóközleményében sem a koncepció, sem a tanulmány szavak nem szerepelnek – tényleg megcsinálták. Na persze nem pontosan azt, amit fél éve láthattunk: a sűrített levegős hibrid hajtáslánc kimaradt a kínálatból. A többi ötletet azonban keresztülvitték a tervezők.
Mindenekelőtt az ajtókat borító légbuborékokat: ezek hőre lágyuló poliuretán hólyagok, amelyek hólyagos szerkezetük miatt könnyen összenyomhatók: nem sérül az ajtó, ha rányitjuk a szomszéd kocsira a parkolóban, ha nekitoljuk a bevásárlókocsit, így hosszú távon csökkennek a javítási költségek – viszont javul általános közérzetünk, hiszen a hólyagok négyféle színben kérhetők, ami a tíz karosszériaárnyalat és a háromféle belső kivitelezés mellett a visszafogottól az extravagánsig a legkülönfélébb kiviteleket teszi lehetővé.
A Citroën C4-nél rövidebb, ám azzal azonos tengelytávon nyugvó Cactus a kacatmentes tér elvét vallja: minél kevesebb dolog van az utastérben, annál jobb a térérzet. Ezért az utasoldali légzsákot a tetőbe építették be (eredeti helyén tárolórekesz van), a műszerfalat mélyen vezették el, a gombsorokat és a műszerfalat egy-egy monitorral váltották ki, az ajtóknak bőrszíj a húzója.
Az automata sebességváltó karja sem foglal helyet: helyette nyomógombokon választhatjuk ki a kívánt menetirányt. Ha nincs kar, van hely: az első üléseket egybefüggő padként alakították ki. Középre ugyan nem ülhet utas, de otthonosabb, barátságosabb így a környezet.
A központi érintőképernyő nem csak a szokásos funkciókat szolgálja ki: egy sor hasznos alkalmazás is futtatható rajta, amelyek segítségével jó szállást, olcsó benzinkutat, valamint baleset- és dugómentes utakat kereshetünk. A hátsó férőhely megegyezik a C4-esével, a csomagtartó 358 literes – mindkettő igen szép teljesítmény egy 4,16 méteres autótól.
A tető UV-szűrős üvegből készült, így nem melegszik rajta keresztül az utastér, nincs szükség árnyékolóra. Az eddig felsorolt, feleslegessé vált alkatrészek külön-külön nem sokat nyomnak a latban, de kiegészítve az olyan változtatásokkal, mint az egy darabból álló, lehajtható hátsó üléspad, az alumínium motorházfedél, a kipattintható hátsó ablak, a nagy szakítószilárdságú acélokból készült hossztartók, vagy akár a könnyű és tiszta motorok, együtt jó 200 kilóval teszik könnyebbé az autót a C4-esnél.
A könnyebb pedig takarékosabb – de máshogy is tud spórolni a Cactus. Az ablakmosó fúvókák például az ablaktörlők csúcsán kaptak helyet, így gyorsabban, de főleg kevesebb vízzel tisztítják meg az ablakot.
Azt még mindig nem tudjuk, hogy mikor és mennyiért kerül forgalomba a Cactus, de ne legyünk türelmetlenek: az aligha illene egy ilyen gyermeki lelkületű autóhoz.
Olcsó és könnyű autó: ez ma a sláger, legalábbis a tanulmányok terén. Emlékszel például erre a bambuszból készült villanyautóra? Ha nem, a képre kattintva mindent megtudhatsz róla.
