Puerto Rico – Ahol autó nélkül nincs élet

Rum! Vágjuk rá, ahogy fülünkbe jut a szó, Puerto Rico. Pedig a karibi térség, vagyis közelebbről a Nagy-Antillák legkeletebbre fekvő szigete messze több, mint egy fülledt desztillálóüzem. Itt februárban is ragad a levegő, maximális fokozatra csavarva tombol a nyár, őserdők, ipari méretű, és meghitt öblökbe rejtett strandok, gyarmati időkből maradt óváros ad hosszú napokra látnivalót.

Ezer felfedezésre váró cél, de vajon hogy jutunk el mindhez? Nos, autó nélkül szinte sehogy. Puerto Rico, az Egyesült Államok külbirtoka feladja a leckét, ha autóbérlés nélkül szeretnénk befogadni a sziget kínálta élményeket.

De vegyük ezt a magam által is próbált verziót alapul. San Juan, a főváros repterére érkezve két lehetőséggel élhet az időeltolódástól és a pörölyként lecsapó hőségtől kába turista. Taxiba száll, vagy buszra vár.

12 fotó

Előbbi az idelátogatók döntő többsége szerint a legjobb megoldás, és az eseményekkel sodródva ez a legkézenfekvőbb. A terminálból kilépve, a tömeg patakban úszó lazacrajként húz a fix tarifával működő taxik felé. Egy hölgy regisztrációs lapot ad, ahol a megadott zónákból ki kell választani az általunk foglalt szállodát. Még a címet sem kell kikeresni, minden érdemleges hely szerepel, az ár már itt a papírra kerül, így a sofőrnek nincs esélye trükközésre.

A közeli Isla Verde üdülőnegyedbe tíz, a Condado strandjaihoz pedig tizenöt dollárért szállítanak a javarészt V8-as Ford, Chevrolet kisbuszok, viszont a 40 kilométerre fekvő Dorado part luxusszállodáihoz már combos hatvan dolláros tarifáért juthatunk el. Természetesen nem minden taxi tartozik a fix áron dolgozók körébe, a városban hirtelen bepattanva már indulhat az óra – 1,75 dollár az alapdíj, ami mérföldenként 1,9 dollárral nő, de ez ritkán fordul elő, a díjszabás inkább alku kérdése.

Igazi hátizsákos, ráérő világvándorként választhatjuk a csak a fővárosban működő rendszeres buszjáratok valamelyikét. Messze ez a legolcsóbb megoldás a városba jutásra, mivel minden vonalon 75 cent egy menetjegy, és a buszok nem rosszabbak bármelyik, átlagos, itthon megszokott darabnál. Viszont ezzel kimerültek a szolgáltatás előnyei.

Hátránya annál több van. Kerek egy nap alatt sem sikerült kibogoznom, konkrétan melyik járattal juthatok vissza a reptérre, az interneten fellelhető térképek verzióiból egyik sem egyezik a valósággal, a busztársaság honlapja pedig csak spanyol nyelven érhető el. Ráadásul a megállókban csak hozzávetőleges információkat kapunk, nincs pontos lista a megállókat illetően. Mintha a budapesti 9-es buszról csak annyit tudnánk, hogy Budáról Kőbányára tart, átlagosan fél óránként. Vagy még ritkábban.

Ennek ellenére el lehet kalandozni az ismeretlenbe tartó buszokon, legfeljebb kikötünk egy helyi piacon, plázánál, vagy olyan környéken, ahol első pillantásra nem akarnánk leszállni.

Viszont a környező települések, a teljes sziget felfedezése tényleg megoldhatatlan kihívás a közösségi közlekedést igénybe véve. Nincs rendszeres buszjárat, és a vasút is csak San Juan és környéke között képviselteti magát. Egy lehetőség akad csak, a Públicos, vagyis a privát buszok igénybevétele.

Olcsó és biztonságos módja az utazásnak, amivel minden nagyobb település elérhető, azonban itt sem tervezhetünk okostelefonra telepített alkalmazásokkal. Emellett döntve csak telefonon, hús-vér emberektől kérdezve tudjuk megérdeklődni az utazás részleteit, és ahány vonal, annyi cég, tehát úti céltól függően kell megtalálnunk a megfelelő szolgáltatót. A público relatíve olcsó, de hátránya, hogy temérdek időt elvesz. A „járatok” csak meghatározott utasszám esetén indulnak, ez pedig akár tíz perc alatt összegyűlhet, de akár több óra is lehet. Mindenesetre kalandos vállalkozás, ami garantálja, hogy prospektusra nyomott álomkép helyett a valóságot lássuk az ablakból.

A helyiekkel eltöltött többórás zötykölődés élménye csak autóbérléssel kerülhető el, szinte minden ismert név képviselteti magát Puerto Ricón. Hertz, Avis, Budget, valamint több helyi cég kínál négy kereket, némi karosszériát, és automata váltót napi 40-50 dollár körüli induló ártól.

Még nincs közvetlen tapasztalatom a helyiek közlekedési moráljáról, de gyalogosként érdekes képet fest a Puerto Rico, vagyis San Juan járműveinek áramlása. Mindennaposak a dugók, mégis ez kevésbé zaklatja fel az autósokat, simán megállítják, feltartják a sort, csak hogy odaszóljanak a járdán sétáló cimboráknak.

Kedvenc játékszerük még a duda, szintén köszönésre, vagy a szokásos anyázás kiváltására használják előszeretettel. A zajkeltés másik eszköze a torzításig hangosított latin popzene, többen ezzel oldják a lassú haladás unalmát. Az autópark kevésbé egzotikus, elsöprő többségben tűnnek fel a japán, koreai típusok, rendkívül népszerű a Toyota FJ terepjáró, valamint a különböző pickupok.

Elvétve akad csak az Egyesült Államok autóiparát képviselő márka, főleg a taxitársaságok és a rendőrség flottája csal csillagos-sávos hangulatot az utakra.