Na kinek van kardános Yamahája, pedig nem is akart?

Azt mondják, akkor kell autót (motort) venni, amikor nem akar az ember. Van ebben logika, hiszen ha nem muszájból keresünk járművet és nem azért visszük el mondjuk a tizenhetedik megnézett darabot, mert már se időnk, se kedvünk tovább keresgélni, könnyebb megtalálni az igazit. Sokkal szerencsésebb helyzet, ha csak úgy egyszerűen szembejön egy szép, jó, nem drága gép, és pont van rá keret. Így jártam én most ezzel a csudaszép, öreg négyhengeres túragéppel.

Miért pont egy XJ650?

Másfél éve már, hogy eladtam a robogómat, mert jött valaki, aki pont ilyet keresett, nekem meg egyszerűen nem volt rá szükségem. Időközben a gyerekeimet el kellett kezdeni iskolába hordani, olyan élethelyzetbe kerültem, hogy függetleníteni tudtam a fővárosi reggeli és délutáni csúcstól a közlekedésemet, ha néha a fővároson belül kellett dugóban sietni, azt akár biciklivel is meg tudtam oldani. De hiányzott a motor és egyre gyakrabban éreztem a késztetést, hogy csak kéne valami bringánál komolyabb kétkerekű…

Mivel már korábban, egy 850-es Yamaha TDM-mel folytatott rövid liezont követően kőkeményen megfogadtam, hogy nekem váltós, idom nélküli motorom soha többet nem lesz, csak kényelmes automatám, a Jóisten, akinek szokása ezt a soha szócskát újra és újra átgondoltatni az emberekkel, egy váltós, idom nélküli motorral kísértett meg. Az öreg XJ egy műhely sarkában várta szerényen új gazdáját, mint később kiderült, hányattatott előélet után.

Novemberben láttam meg először, amikor a Mazdát vittem vizsgáztatni. Megcsodáltam, beindítottuk, beszélgettünk róla, de eszem ágában sem volt megvenni. Pár napja hívott újra a motor gondnoka, mármint annak a műhelynek a tulaja, ahol szívességből fedél alatt lehetett a motor, hogy ha kell, most azonnal vihetem. Aludtam rá egyet, és azt mondtam, OK.

Két okom volt arra, hogy pont most és pont ezt a gépet megvettem. Az egyik, hogy merő véletlenségből megvolt az ára, és tudtam, hogy ha nem költöm el gyorsan motorra, padlásszigetelés, fürdőszobacsempe, kerítés vagy más baromság lesz belőle. A másik, hogy amióta egyszer megláttam egy Honda CB 750-et, amire akkor pont nem volt pénzem, no, azóta vágyok egy néyhengeres, ’80-as évekbeli japán túramotorra. Ez meg ugyanaz, csak még jobb, mert kardános!

Mi az a Yamaha XJ650?

„A Kádár-rendszer rendőrmotorja”, vágják rá a tájékozottabbak erre a közcímre, és igazuk van, az is ez volt. 71 (más források szerint 72) lóerős a négyhengeres, hengerenként kétszelepes, lég-olajhűtéses motor, láncos, egytengelyes vezérléssel. Kardántengely viszi hátra az erőt, Hitachi karburátorsor képzi a keveréket. Elöl dupla, teli tárcsafék lassítja, hátulra csak egy jó nagy dob került. Igénytelen, megbízható technika, japán precizitással legyártva – ha kap néha friss olajat, örök élet, meg egy nap.

A páros küllős, légies alukerekektől eltekintve jellegtelen, arányos a motor formája, akár a Maxim nevű chopperesebb, akár a Seca nevű túrásabb változatról legyen szó. Nem csoda, hogy világszerte máig kedvelt Café Racer-, chopper-, bobber-alap. XJ 650 Seca Turbo néven feltöltött, idomos sport-túragép is készült belőle, igazi különlegesség, ezt a motort vezette a Sean Connery-féle James Bond is, 1983-ban.

A futómű mai szemmel már nagyon primitív, pontatlan és gyenge, de a fék erős, a kuplung könnyű, a váltó egész precíz. Benzinóra nincs, de olajszint-jelző lámpa van az egyszerű műszerfalon. A gyújtás elektronikus, de a karburátorsor hajlamos elhangolódni. Ha minden stimmel, 180 körül van a végsebesség és 120 körül a kényelmes utazó – egy hatodik fokozat eléggé hiányzik a 100-nál már majd’ négyezret forgó ötödik felett. És minden öreg, nyúlós, elhasznált egy kicsit, ami persze természetes ebben az ár- és korkategóriában.

Változatos egy magyar XJ650 élete

Hogy a forgalmiban mennyi eltérés van a valósághoz képest, arra biztonsági okokból nem térnék ki bővebben, de temérdek. A most éppen sárga motor (a festést egy yamahás amerikai motorversenyző, Kenny Roberts egykori csapatszíne ihlette) szürkeként kezdte, itthon hat tulajdonosa volt. A kettős bölcsővázban a harmadik blokk szolgál, amit Németországból hozott bele valamelyik gazdája.

Szegényen volt már típusidegen index, ülés, kipufogó, MZ hátsó lámpa is, de most nagyjából ismét típushelyes. Eltekintve az amerikai verzió krómozott sárhányójától, a ki tudja, honnan lőtt plexiről, meg gondolom még ezernyi apróságtól, amit soha nem fogok észrevenni.

A motorra egyszer egy gigantikus idomszett is felkerült, melyet megkaptam a géphez másfél mázsányi egyéb alkatrésszel, köztük az egyik régi blokkal és egy komplett kábelköteggel (???) együtt. A rendőr-változatéhoz hasonló spoilerek sajnos (hál’istennek) eléggé elfogják a levegőt a motor elől, az egyik blokk is ezért feküdt ki egy meleg, nyári napon. Ezután a malőr után lekerült a műanyag a gépről, az olajbetöltő nyílás helyére pedig praktikus olajhőmérőt szereltek.

Senkinek, aki Magyarországon olcsón ilyen idős motort vesz, ne legyenek illúziói: lehet, hogy a gépre rá van írva a név, amit a gyártó 20, 30, 40 éve adott neki, de az eredeti technikát az öreg motor már szinte bizonyosan csak nyomokban tartalmazza.

Miért vettem meg pont ezt, ha ilyen?

Az én Yamahám most egész jól néz ki, csak közelről derül ki, hogy a már legalább egyszer újrakrómozott alkatrészek csillogása nem tart már ki túl soká. Sok csavar körül látszanak kopásnyomok, fura alátétek kandikálnak ki a kevésbé fontos helyeken, de összességében azért kifejezetten egybe’van a motor. Remélem, az olaj, ami a henger hűtőbordáit lepi a bal oldalon, tényleg csak a fordulatszámmérő kihajtása alól folyik. És azt is remélem, hogy a motor gyengesége az elmúlt évben alig pár száz kilométeres futás miatt elkoszosodott gyertyák, betrutymósodott karbik helyrerakása után elmúlik majd.

De ha jó lesz, nagyon jó lesz – finom járású, egész szezonban gondozásmentes, igénytelen kis motor ez, ami remekül illik az én békés, nyugis stílusomhoz. Ez az egyik oka, hogy megvettem.

A másik, hogy nagyon-nagyon gondos, hozzáértő tulajtól sikerült megvásárolni. Kaptam vele egy pendrájvnyi irodalmat, gyári kezelési könyvet bedigizve, még zacskóban lévő, neten rendelt originál japán tömítéseket – nem is beszélve a két Krauser kofferről. És megkaptam a teljes igazságot a motor előéletéről, minden korábbi és a későbbiekben várható nyűg megvallásával.

Ebben az árkategóriában a motorvásárlás 90%-ban annak eldöntése szokott lenni, hogy mennyit hazudik összevissza az eladó és mi lehet a valóság a motor látható vagy sejthető hibáival kapcsolatban. Hát én ezt most megspórolhattam, ez a Yamaha lehet, hogy nem tökéletes, de az biztos, hogy nem zsákbamacska.

Ráadásul négyhengeres, kardános, japán és csupasz. Mindig is szerettem volna egy ilyet, bár mindig is azt mondtam, hogy a mai nagyrobogók korában már gyötrelem ezekkel a vénségekkel élet. Igazi szerencse, hogy így, sorsszerűen egymásra akadtunk, olajfolyás ide vagy oda. Öröm lesz a motorozás is vele az elkövetkező években, de öröm lesz az ápolás, szépítgetés, gondozás, kínlódás is. Szóval szerelem, na, hát ezért. Legyetek szerelmesek ti is, elvégre tavasz van, a motorvásárlás ideje!