Amikor egy autó fejlesztésekor a köridő az első és egyetlen szempont, minden megengedett, ami közelebb viszi a stábot a kívánt célhoz.
A Chevrolet mérnökei a Nürburgringen csiszolgatták a Camaro alig-utcai versenyautóját, a Z/28-at, amikor kétségbeejtő felfedezést tettek: a hullámos felületű Nordschleifén gyakran elugrik az aszfaltról a kocsi. Ez önmagában nem volna gond, de a kipörgésgátló ilyenkor megbolondul, és elkezdi veszettül fékezni a levegőben pörgő kerekeket. Aztán amikor fél másodperc múlva visszahuppan a kocsi az aszfaltra, álló kerekekkel teszi – azaz ahelyett, hogy gyorsítana tovább, fékez egy jó nagyot.
Az amerikaiak ezért kitalálták a repülő autó üzemmódot. Az autó hasmagasság-érzékelője észleli, ha a kocsi felemelkedett a levegőbe, és átmenetileg kiiktatja a kipörgésgátlót. Amikor földet ér, a pilóta onnan folytathatja a gyorsítást, ahol abbahagyta.
A Chevrolet szerint a 20 kilométeres Nürburgringen egy körön akár öt másodpercet nyerhetnek ezzel az új megoldással
Meglehetősen furcsa fejlesztés ez, hiszen ha már versenyautónak fejlesztették, miért nem tervezték eleve teljesen kikapcsolhatónak az összes elektronikus segédrendszer? De talán nekik van igazuk: hány tulaj mondhatja el magáról, hogy autója korrektül tud repülni?
A Camaro Z/28 nem izomautó, hanem egy igényes futóműkomponesekkel felszerelt, radikális tömegcsökkentésen átesett, utcai versenyautó. A minden irányban állítható lengéscsillapítókkal felvértezett Chevy 1,05 g oldalgyorsulásra képes, a karbon-kerámia fékek másfél g-vel lassítják az autót.
