A manga képregények látványvilágát és szellemiségét idézi a Vultus, amelynek neve latinul annyit tesz, megjelenés, kifejezés, arc. És valóban, LED-es fényszórójával, űrkalóz-lebernyeg karosszériapaneljeivel, fenyegető, mégsem feltűnő sziluettjével inkább volna otthon egy távoli jövőben játszódó rajzfilmben, mint a XXI. századi közlekedésben.
Mivel viszont mégis csak hús-vér, azaz acél-olaj gépezetről van szó, a Honda mérnökei a belsőségek terén már nem rugaszkodtak el ennyire a valóságtól. A 750 köbcentis, 55 lóerős, soros kéthengeres, szívótorok-befecskendezéses erőforrást az óriásrobogóknál szokásos módon, előre döntve építették be a térvázba, így gondoskodva a mély tömegközéppontról és a kedvező helykihasználásról.
A blokk ereje automatikusan, vagy a kormányon elhelyezett „ravaszokkal” kézzel is működtethető, hatfokozatú, duplakuplungos sebességváltón (a technológiát a Honda vezette be a motorkerékpárok piacán, 2009-ben) keresztül jut a 200-as hátsó kerékre.
Mivel a széles és alacsony Vultus karakterét LED-ekkel megspékelt, vészjósló fizimiskája határozza meg, kizárólag fekete színben kínálja a Honda. A látványos karosszériapanelek mögött bal oldalon zárható, egyliteres dobozkát találunk, 12 voltos aljzattal – adja magát a mobiltelefon-töltése. Jobbra háromliteres tárolórekesz rejlik.
Nem csak látványos, de ötletes is a Vultus: az utas nyerge előre hajtva háttámlaként szolgál, ráadásul tologatható, dönthető kivitelben. A digitális műszerfal a sebességváltó választott fokozatától függően változtatja a színét – üresben fehér, D-ben kék, Sport állásban pink, kézi üzemmódban pedig vörös. Ez persze csak az alapbeállítás, összesen öt színséma közül választhat a vezető, ízlése szerint.
A 110 mm-es utánfutású futóművel szerelt Vultus menetkész tömege 245 kg, opcióként magasított szélvédő, fűthető markolatok és oldaltáskák is rendelhetők hozzá.