Monte-Carlóban ma eggyel több boldogtalan ember hajtja álomra a fejét.
Képeinkhez talán magyarázat sem szükséges: egy LaFerrari, aminek hiányzik az orra, bizony nem nyújtja ugyanazt a felhőtlen élményt, mint egy makulátlan állapotú LaFerrari.
Ha a helyreállítás tetemes költségeit nem is nézzük (noha azt a biztosító fedezi), a sérülés miatti értékvesztés akkor is jelentős, annak ellenére, hogy egy 963 lóerős autó esetében gyakorlatilag magától értetődő, hogy használat közben komoly sérüléseket fog szerezni, illetve ha tudjuk, hogy a Ferrarik értéke a megvásárlásuk pillanatától meredeken emelkedik – hát ezé a példányé egy picit most kevésbé fog meredeken emelkedni. Évtizedek távlatában persze a kutyát sem fogja érdekelni ez az incidens, és mondjuk 2041-ben jókora profittal adhat túl autóján a monacói úr, de ma este nem lennék az a cseléd, aki felszolgálja neki a vacsorát.
A második képen nem csak az autó, hanem a baleset körülményei is láthatók, és ez bizony még szomorúbbá teszi az incidenst. A testbeszéd ugyanis mindent elárul: ebben a koccanásban alighanem a Golf sofőrje volt a ludas, és a városi, szűk utcás környezet arról árulkodik, hogy ágyban, párnák közt (azaz nem a neki tervezett sebességtartományban) érte a vég az autót.
A mostani baleset egyébként csak az eladott LaFerrarik körében az első; a gyár tulajdonában lévő modellek, illetve prototípusok sem úszták meg baleset nélkül. Először egy tesztpilóta tört meg egyet a mindössze 499 példányban készült hibrid modellből, aztán Kimi Räikkönen ügyetlenkedett el egy kanyart, bár ott legalább nem sérült a nemes technika.
