A Jaguar még májusban jelentette be, hogy különleges programba kezd. 1963-ban 18 darab könnyű, alumínium karosszériás E-type versenyautó építését tervezte a gyár, ám végül csak 12 darab készült el, a fennmaradó hat autó alváza befejezetlenül szunnyadt egy raktárban. Ezeket most elővették és befejezték – pontosabban mostanra elkészült a hat autó közül a nulladik, előszériás darab. 

Ötven éve eltűntek, most elővették és restaurálják őket: a hat darab Special GT E-type veterán versenyekre felkészített kincsként térhet vissza.
Ultra-ritka veteránt épített a Jaguar 39
A kifejezetten veterán autóversenyekre szánt régi-új Special GT E-type-okkal a gyár prototípus-építő szakemberei foglalkoznak. Bár az autót frissiben építik meg, sem az anyagválasztásban, sem a felhasznált technológiákban nem éltek a XXI. századi lehetőségekkel: az ultra erős alumínium ötvözetek és a modern gyártástechnológiák alkalmazásától elvből elzárkózott a gyár, így valódi veteránoknak számítanak. 
Egy korabeli Special GT E-type alumínium karosszériáját (amely egyébként pontosan 114 kilogrammal volt könnyebb a hagyományos E-type acél vázánál) rendkívüli részletgazdagsággal, digitálisan beszkennelték. Ezt követően meghatározták a 230 alkotóelem összeszerelésének módját és sorrendjét, majd az ötven évvel ezelőttihez rendkívül hasonló összetételű alumínium lemezekből pontosan újrapréselték az összes darabot. Mind a hat autó az FIA veterán versenykiírásainak megfelelően kerül majd az ügyfelekhez, beleértve a bukókeretet. 
Ultra-ritka veteránt épített a Jaguar 40
Ahogy az anyagok, a motor is az eredeti: a Jaguar XK 120 1948-ból származó, de masszívan továbbfejlesztett, kettős felül fekvő vezérműtengelyes, láncvezérelt, alumínium hengerfejes variánsa, amely az ötvenes években öt darab le Mans-i győzelemhez segítette hozzá a Jaguar D-type-okat. A Special GT E-type ezt a motort kapta meg, öntött vas helyett alumínium blokkal (hiszen a kulcssó a tömegcsökkentés volt). A száraz karteres kenésű motort három darab 45DCO3 Weber karburátor táplálja – a Lucas befecskendező annak idején feláras opció volt; az előszériás modellt egyébként ezzel szerelték fel. A minden kivitelében legalább 300 lóerős motor szűk fokozású, négy gangos kéziváltón és részlegesen önzáró differenciálművön keresztül hajtja a hátsó tengelyt; a végáttételről a vevő dönthet, akár csak ötven éve. 
a videó a hirdetés után indul
A kormánymű rásegítés nélküli, a volán természetesen fakarimás. A felszereltség a kis tömeg jegyében puritán volt, ám a Jaguar különböző opciós csomagokat kínált az autóhoz, az ajtóburkolattól kezdve a tetőkárpitozáson át a nyeregbőr padlószőnyegekig. A prototípust fényezetlenül hagyták, hogy érvényesüljön az alumínium, ám a Jaguar történészei hat hiteles színlehetőséget választottak ki az autóhoz: a British Racing Green mellett tört fehér, kárminvörös, metálszürke, ezüstszürke és metálkék árnyalatok passzolnak igazán a kocsihoz. 
Persze a vevő azzal szerelheti fel autóját, amit csak szeretne – a döntésben maga Ian Callum, a márka formatervezője segít neki.
Ultra-ritka veteránt épített a Jaguar 41