A növekvő autósforgalom hatására közvetlenül a második világháború előtt kezdtek el komolyabban foglalkozni a szakemberek a közlekedés biztonságosabbá tételével. Ennek egyik mérföldköve a fényvisszavetős közúti közlekedési tábla feltalálása volt. Ez azt a célt szolgálta, hogy sötétben, kis fény hatására is könnyen érzékelhetőek legyenek a figyelmeztető jelzések. Az első fényvisszavető útjelző táblafóliát a 3M fejlesztette ki, amellyel először Minnesota útjait tették biztonságosabbá 1939-ben.
Alig pár év múlva megjelentek a fényvisszavető útburkolati jelzések, amelyek ugyancsak a láthatóságot erősítették. 1950 körül elkezdtek divatba jönni a ma is használatos fényvisszavető rendszámtáblák. A fejlesztések hatására a nyolcvanas évekre olyan útjelző táblákat sikerült bevezetni a piacra, amelyek háromszor annyi fényt vetettek vissza, mint a korábbiak.
A 2000-es évek fejlesztése a „full cube” technológia, amely a régebben használt prizmás technológiánál kétszer hatékonyabb fényvisszavetést eredményez. Szintén az utóbbi évtizedben kezdtek elterjedni a tartósan fluoreszkáló figyelmeztető táblák és útburkolati jelek.
