Amikor megjelent a BMW X6, felelősségteljes férfiak tízezrei sóhajtottak fel: az autó jó lelkiismerettel teljességgel vállalhatatlan, mégis, az amerikai muscle car világát idéző kupéformája és megkérdőjelezhetetlenül férfias kiállása együtt beindított egy belső eróziós folyamatot az emberben.
A Dodge Challenger A/T Untamed tanulmány, ha lehet, még értelmetlenebb, hiszen az ötméteres kupénak csak két ajtaja van, és bár hivatalosan akár öt utas is elfér benne, alacsony tetejével és rövid utasterével ez csupán elméleti érték.
Mégis, az All Terrain Challengernél kevés kívánatosabb autóval találkozhatunk.
A vadonatúj, hosszú rugóutakkal operáló felfüggesztés, a megerősített fenéklemez, az alsó küszöbvédelem és a brutális terepabroncsok a hátsókerék-hajtás ellenére fenomenális terepalkalmasságot ígérnek. Az első köténybe ültetett, méteres LED-sor hamar kimúlna az úttalan utakon, de sebaj, legalább addig jól mutat.
Az autót egyébként a terepjáráshoz szükséges szerszámokkal (vélhetően ásóval és fémpallókkal) is felszerelték, az orrban pedig természetesen a széria legpotensebb erőforrása, a 707 lóerős Hellcat V8-as csücsül. A kompresszoros 6,2-es 881 Nm nyomatéka üveggé égeti a homokot, lecsiszolja a sziklákat, és kiszárítja a patakokat – soha nem mondtuk, hogy társadalmilag felelős jármű volna.
Viszont nem is gyártják, legalábbis egyelőre. Amit minden józan észérv és belátás ellenére igazán sajnálunk, mert az autónak annyira nincs értelme, hogy rettentően kellene.
Még sokkal jobban, mint a Challenger Drag Pak, amelyet ezen a héten mutatott be a Chrysler: a kizárólag gyorsulási versenyekre épített autó 426 köbcolos (6981 cm3) V8-as alumínium versenyblokkot kapott, versenyülésekkel és -övekkel, keskeny, 28 colos első és vaskos, 30 colos hátsó abroncsokkal, alapjaiban módosított felfüggesztéssel.
