1984. Nálunk Trabantok, Wartburgok, Škodák jellemzik az utcaképet. A legerősebb, legkívánatosabb négykerekűek is alulról nyaldossák a száz lóerőt, de a vasfüggönyön túl is hasonló az átlagember valósága. Mármint szigorúan a lóerők tekintetében.
Ezt szem előtt tartva érdemes nézni a következő, harminc éve készült felvételt. Tökéletes kordokumentum egy bevetés előtt álló prototípusról, a Lancia Delta S4-ről.
Sokat láttuk már ezt az olasz legendát aktív pályafutása alatt 1985-86 között a ralivilágbajnokság gyorsasági szakaszain. De így, matt feketén, épp összerakva igazán különleges élmény a turbós, kompresszoros bestia. Minden váltás ostorcsapásként csattan, a kompresszor süvítését hallva pedig menekülőre fogja minden erdei állat.
De akkor lesz igazán szürreális az élmény, ha a kor átlagautóihoz viszonyítjuk a Lancia Delta S4-et. Képzeljük el, hogy egy gyári tesztpilóta meglovasítja a gépet, és őrült száguldásba kezd Olaszország néma, kanyargós mellékútjain éjszaka.
Ehhez az autóhoz nem kell gyorsított felvétel, ez nem a Knight Rider, a két másodperc körüli százas sprint normál videón is velőtrázóan gyors.
Giuseppe épp hazafelé tart Fiat Pandáját vezetve, amikor meghallja a mechanikus fúria libabőröztető visítását. Csak egy fénycsóvát lát, mennydörgést, ostorcsapást hall, majd egy tűzet köhögő árny tűnik el mellette, vérfagyasztó visszhangot hagyva a sziklafalak között.
Egyértelmű, hogy a földönkívüliekre gyanakszik.
Lancia Delta S4 – Egy zseniális autó tragédiája
A Lancia Delta S4 egy B-csoportos raliautó, ami a legtragikusabb, legveszélyesebb években, 1985-86 között fémjelezte a sportágat. Elődjét, a Lancia 037-est leváltva ez a típus már az utolsó csavarig a B-csoport szabályaihoz idomulva készült.
Összkerékhajtású, középmotoros építésmódja megfelelt a kor legmodernebb megoldásainak. Az 1,8 literes Lancia motor pedig kompresszor-turbó kettőssel duplán töltve igazi mesterműként produkált 480 lóerőt papíron, de regélnek elszállt olasz szerelők által felhúzott 800-1000 lóerős kivitelekről is. Annyi biztos, hogy a 0-100-at ez a típus 2,3 másodperc alatt futotta, és már első, bemutatkozó futamán kettős győzelmet aratott. Henri Toivonen ért célba elsőként Markku Alén előtt 1985-ben az RAC ralin.
Sajnos a zseniális típus történetéhez tragédia is tartozik, maga a B-csoport betiltása részben ennek az autónak köszönhető. 1986-ban a Korzika-ralin halálos baleset történt. Toivonen és navigátora, Sergio Cresto a verseny második napján, a 18. gyorsasági szakaszon érthetetlen módon elvétett egy szűk balos hajtűkanyart és szakadékba zuhant.
A vezetőülés alatt elhelyezett alumínium üzemanyagtartály a borulás következtében megrpedt, majd felrobbant. Toivonennek és Crestónak nem volt ideje kimászni a kocsiból, bennégtek. Ezt követően a FISA (az autósportot felügyelő független szervezet) betiltotta a B csoportos autók fejlesztését és megtiltotta azok használatát az 1987-es évadtól kezdődően.
Talán ez hiányzik ma a raliból. Lehet, hogy a közútra gyártott autók lettek túl erősek, mindenesetre ma már nincs meg az a misztikus, teljesítménybeli különbség, ami miatt szájtátva bámulnánk egy mellettünk elhúzó 2014-es WRC raliautót. Szó se róla, veszett gyorsak, sőt! Talán 300 lóerővel is gyorsabbak mint elődeik, de ezt a földöntúli hangulatot már nem tudják produkálni.
