Az egyedülálló nem érzékelteti pontosan annak az autónak a jelentőségét, amellyel a napokban gyarapodott a Škoda gyári múzeumának gyűjteménye. A 966 Supersport eredetileg mindössze három példányban készült 1950-ben, majd tizenkét éves pályafutás után eltűnt a versenypályákról – az itt látható, eredeti állapotában helyreállított darab az egyetlen, amely fennmaradt a trióból.
A 966 Supersportot kifejezetten úgy tervezték, hogy több géposztályban is indulhasson: az alumínium karosszériás sportautóról csupán a fényszórókat és sárvédőket kellett leszerelni, valamint az utasülést lefedni, és máris készen állt a versenycélú bevetésre.
Az 1950 májusában átadott autó ugyanazon év szeptemberében, a Csehszlovák Nagydíjon esett át a tűzkeresztségen. Rögtön a második helyen végzett az 1,1 liternél nem nagyobb géposztályban, majd 1951 elején a sportautó kategóriában diadalmaskodott. Pályafutása harmadik futamán azonban összetört a jármű, így újat állítottak a helyébe, és egy füst alatt legyártottak egy harmadikat is, hiszen a gyár két autóval kívánt indulni a futamokon.
Ezt az utolsóként gyártott, harmadik autót vásárolták meg még 2007-ben egy szlovák versenyzőtől, és az azóta eltelt hét évben korhű műszaki dokumentumok alapján, minden részletére kiterjedően restaurálták.
A Škoda az évek során folyamatosan tökéletesítette a versenyautókat, különösen azok motorját. Az 1089 köbcentis erőforrás, amely eredetileg a Škoda Tudorból származott, új alumínium hengerfejet kapott, félgömb alakú égésterekkel. Készült egy dupla karburátoros, szívómotoros verzió, ám építették egy, illetve két kompresszoros kivitelben is – előbbi az 1,1 literes, utóbbi az 1,5 literes géposztályban versenyzett – a két karburátorról a gépházfedélen látható kitüremkedés árulkodik, míg a feltöltött modell motorházteteje alacsonyabb volt.
Idővel 1,2, sőt, kísérleti jelleggel 1,5 literes motorral is felszerelték az autót, négy karburátoros, illetve két kompresszoros kivitelben. A szívómodell legnagyobb teljesítménye 90 lóerő volt, a feltöltött verzió ennek kétszeresét adta le. Utóbbi 197,8 km/óra mért végsebességével kora leggyorsabb autójának számított Csehszlovákiában. Időközben javítottak a kompresszoros verzió hűtésén, majd lejjebb költöztették a hűtőradiátort, és oválisabbra alakították a légbeömlő nyílást.
Az autó 1954-ben a szabálymódosításokhoz igazodva a karosszériához rögzített sárvédőket kapott. Egy évvel később még indult a versenyeken a 966, ám 1966-ban megkezdődött az utódmodell Škoda 1100 Special OHC fejlesztése. Innentől reménybeli autóversenyzők oktatására használták a fennmaradó két autót.
