Nyolcadik alkalommal tart Hilux-világpremiert a Toyota: az eredeti modell még 1968-ban került forgalomba. A mostani, Dél-Afrikában leleplezett újdonság 70 mm-rel hosszabb és hússzal szélesebb közvetlen elődjénél, ami az alacsonyabb tetővonallal együtt határozottan sportosabb, erőteljesebb kiállást kölcsönöz a LED-es fényszóróival érezhetően fölfelé pozicionált modellnek.
Az átrajzolt első lökhárító, az erőteljesebb kerékívek, merészebb karaktervonalak szintén személyautós hatást ébresztenek, az meg végképp komfort-orientálttá (egyben jóval biztonságosabbá) teszi a járművet, hogy a hátfalra alapáron tolatókamerát szerel a Toyota – piactól függően persze.
Az utastér szintén a személyautós, vagy inkább szabadidő-járműves vonalat erősíti. Az infotainment-rendszer nagyméretű érintőképernyője, a bőrkárpitozás, a műszeregységen belül elhelyezett LCD kijelző mind olyan extrák, amik túlmutatnak a munkaeszközként történő felhasználáson.
A korábbi feltételezésekkel összhangban 2,4 és 2,8 literes dízelmotorokat kínál a Hilux; a kisebbik 162 lóerőt és 400 Nm nyomatékot ad le, a nagyobbik 180 lóerős, 450 Nm nyomatékú. Egyes piacokon benzines szívómotorral is megvásárolható lesz a következő hónapokban piacra kerülő modell; a 2,7 literes négyhengeres 152 lóerőt tud. Európában teljesen irreleváns a 280 lóerős, 4.0 V6 benzinmotor.
A Hilux kétféle váltóval kapható: a hatfokozatú automata mellett világújdonság a kategóriában a hatos kézi váltó, amely visszakapcsolásnál automatikusan a következő fokozathoz igazítja a fordulatszámot. Az elektronikus 4WD-kapcsolóval felvértezett Hilux akár 3,5 tonna vontatására képes, hasznos terhelhetősége 1,24 tonna.
