Az elsőrendű vádlottat, az Il Ferro Kft. ügyvezető igazgatóját a bíróság hűtlen kezelésben, sikkasztásban, több mint kétezer rendbeli csalásban és számviteli rend megsértésében találta bűnösnek, amiért hat év börtönbüntetésre, valamint 428 millió forint vagyonelkobzásra ítélték első fokon.
A másodrendű vádlottat négy év szabadságvesztésre, valamint 87 millió forint vagyonelkobzásra ítélték, az ötödrendű vádlott pedig két évet kapott, amit három évre felfüggesztettek. A hatodrendű vádlott 1 év 10 hónapot kapott, két évre felfüggesztve. A hetedrendű vádlottat – aki később megvette az Il Ferro Kft.-t – 381 rendbeli csalás bűntettében találták bűnösnek, amiért 1 év 6 hónap börtönre ítélték. A harmad- és negyedrendű vádlottakat sikkasztás és hűtlen kezelés vádja alól felmentette a bíróság.
A Fővárosi Főügyészség 2010-ben emelt vádat az Il Ferro-ügyben. A büntetőper 2011 novemberében kezdődött, az akkori tárgyaláson a kft. egykori vezetője tagadta bűnösségét. A férfit gépkocsikon elhelyezett reklámokkal kapcsolatban sok száz millió forintos hűtlen kezeléssel, sikkasztással, csalással vádolták.
Az ügyészség szerint a cég 2006-2007-ben több ezer autóssal kötött szerződést, amely arról szólt, hogy pénzt ad reklámok közzétételéért, de használt autó esetében egyszeri 180-333 ezer forintos díjat, új autónál pedig az általa kijelölt kereskedőnél történő vásárlást és 5-10 ezer forintos ügyintézési díjat kért. Cserébe azt ígérte, hogy új autó esetében fizeti a havi részletet 40 ezer forintig, a használt kocsik után pedig havi 50 ezret ad.
A vád szerint az Il Ferro összesen milliárdos nagyságrendű bevételei és kiadásai mellett az elsőrendű vádlott, a volt ügyvezető százmilliókat utalt rokonai, barátai cégeihez fiktív számlákra, ügynöki jutalék címén, ellenszolgáltatás nélkül, és a pénzt később a vádlott-társak visszaadták neki.
Az ügyészség szerint egyes vádlottak már 2006 nyarán tudták, hogy a cég tevékenysége hosszú távon nem biztosított, hiszen a bevételeket jelentősen meghaladták a kiadások. A cég mégis folytatta a szerződő partnerek gyűjtését egészen 2007 márciusáig, amikor felfüggesztették ügyfeleiknek a reklámdíjak folyósítását, ám az év áprilisig még újabb 380 szerződést kötöttek.
Az elsőrendű vádlott szerint az Il Ferro által vállaltak teljesíthetőek voltak. Elmondta, hogy külföldön már látott hasonlót, de a hazai megvalósítás az ő ötlete volt. Tartott attól, hogy amint beindul a vállalkozása, más cégek majd aláígérnek – ami állítása szerint be is következett -, ezért igyekezett szerződésekkel magához kötni ügyfeleit.
A négy évvel ezelőtti tárgyaláson kiderült, hogy alig-alig sikerült bevételt eredményező reklámszerződéseket kötnie az Il Ferrónak, jobbára inkább barterüzletek voltak, természetben, reklámfelülettel fizettek az autókon reklámozók, nem pénzzel. Az eljárás adatai szerint a cégtől, illetve a vádlottaktól összességében százmilliós nagyságrendű vagyont foglaltak le az eljárás során.
