Alig több mint 10 százalék: ennyi volt a teljesítménykülönbség a két mérés között, amelyet a TFLcar szerkesztői végeztek, és amellyel a Volkswagen hazudós dízelmotorjainak a mindennapi és optimalizált viselkedését kívánták demonstrálni.
Ehhez először hagyományos módon, álló hátsó kerekekkel tették fékpadra az autót, majd megismételték a méréseket úgy, hogy a hátsó kerekeket az elsőkkel összhangban forgatták, elhitetve az ESP vezérlésével, hogy nyílt úton halad az autó.
Mindkét teszttípust kétszer hajtották végre. A mért teljesítmény 136,5, illetve 138,5 LE csúcsteljesítmény volt, a maximális forgatónyomaték azonban 353-ról 310-re esett vissza. Míg az előbbi nem jelentős, sőt, vélhetően belül van minden tűréshatáron, a nyomatéki eltérés már alapvetően befolyásolhatja a vezethetőséget, főleg, mivel az a 3800/perc alatti tartományban jelentkezik – tehát pont ott, ahol vezetnénk az autót.
A teljesítménymérés mellett a motor károsanyag-kibocsátását is megnézték a tesztelők. A koromrészecske mennyisége mindkét esetben elhanyagolható volt, bőven a megengedett határértéken belül.
A teszt során nem végeztek NOx-mérést, márpedig pont a nitrogén-oxidok kibocsátása volt minden gondnak a gyökere. Ennek ellenére a tudományosan nem teljesen megalapozott vizsgálatból is látszik, hogy a hazug és valós üzemmód közötti nyomatékvesztés pont elég okot szolgáltatott a Volkswagennek arra, hogy megpróbálkozzon a manipulációval.
