Tegnap megtörtént az év talán leginkább várt részvénykibocsátása: a Ferrarit bejegyezték a New York-i tőzsdére (NYSE: RACE). Az árfolyam azonnal felfelé mozdult (+6% az első napon), az elemzők körében pedig megkezdődött a nem is alaptalan mérlegelés: mi van, ha valaki hirtelen az egész céget felvásárolná? Végtére is a Fiat Chrysler Automobiles pár hónapon belül piacra bocsátja Ferrari részvényeinek 80 százalékát…

A spekulánsokat ki kell ábrándítanunk: az a helyzet, hogy az olaszokat sem ejtették a fejük lágyára. A Ferrari család és a Fiatot kontrolláló Agnelli-klán egymással szoros egyetértésben igyekszik biztosítani, hogy a világ egyik legismertebb márkaneve fölött megőrizhessék az irányítást.

A cégalapító Enzo Ferrari hetvenéves fia, Piero 10 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a vállalatban, amelyet ugyanúgy nincs szándékában eladni, mint az Agnelli birodalom fejének, John Elkannak, aki a csoporthoz tartozó holdingtársaság, az Exon kezében kívánja tartani a Ferrari részvények mintegy 23 százalékát.

A kép bal szélén, piros mellényben John Elkann; jobbra, Segio Marchionne mögött, félig takarásban Piero Ferrari.

A kép bal szélén, piros mellényben John Elkann; jobbra, Segio Marchionne mögött, félig takarásban Piero Ferrari.

A kép bal szélén, piros mellényben John Elkann; jobbra, Segio Marchionne mögött, félig takarásban Piero Ferrari.

Ez a kettő együtt édeskevés volna ugyan ahhoz, hogy megállítsanak egy agresszív hatalomátvételt, csakhogy a Ferrari speciális szabályokat dolgozott ki, amelyek különleges, extra tulajdonrészt (és ezzel együtt plusz szavazati jogot) biztosít azoknak a hűséges részvényeseknek, akik vállalják, hogy legalább három évig megtartják a papírokat.

Így már egészen más a történet: az Agnellik és a Ferrarik a sportautó-márka 48,7 százalékos tulajdonosaként gyakorlatilag azt csinálnak, amit akarnak – ha persze felborul a barátság, megváltozhatnak az erőviszonyok, ám ennek nincs reális kockázata.