Bedobom a zsetont, megnyomom a gombot, és jön az árucikk: a pénzbedobós automata az elidegenedett, időhatékony vásárlás alaptézise. Mostantól autót is vehetünk a kávé- és csokikiadók mintájára, bár valamivel hosszabb a folyamat, és nem elég egy kétszázast bedobni.
Az ember online lefoglalja a kocsit, átutalja a vételárat – az azonban egy köztes számlán landol, és egészen addig nem is jut el a kereskedőhöz, amíg a vevő át nem vette a kocsit. Ehhez kap egy gigantikus tantuszt, amelyet bedob a nashville-i (Tennessee állam) reptér mellett felépített Carvana (érted, car + nirvána) fogadóterületén kihelyezett nyílásba, megnyomja a gombot, és mozgásba lendül a gépezet. Egy robot kiemeli és liftre rakja a megfelelő autót, egy másik pedig elviszi azt az ügyfélhez, aki beül, és elhajt vele. Ennyi.
Illetve nem.
Hat nap múlva ugyanis a kereskedő felhívja a vevőt, hogy tetszik-e neki az autó. Ha nem az igazi, indoklás nélkül visszaviheti, és visszakapja a teljes vételárat – a szokásos 30 perces tesztút helyett 168 órán át kóstolgathatja leendő kocsiját a kliens.
A vállalkozó szerint a gépesített infrastruktúra miatt akár 2000 dollárral olcsóbban adhatja a kocsikat, mint versenytársai. Mivel az országban egyelőre csak egy ilyen nyerőautomata működik, 200 dollárral támogatják a repjegyvásárlást és a reptéri fuvart, ha valaki messziről érkezne autót venni.
Ha a kísérlet sikeresnek bizonyul, az USA több államában is hasonló kereskedést kíván nyitni a vállalkozó. Ami pedig Magyarországot illeti, mi már akkor is boldogok vagyunk, ha egy márkakereskedésben működő kávéautomatával találkozunk.
