Nem mond igazat, aki szerint a városi, belvárosi forgalomban többre volna szükség 50-60 lóerőnél. A japánok törpeautói (kei-car) a maguk kétharmad literes motorjával, a csomagtartót nem prioritásként kezelő belső terével pont megfelelnek a mindennapi, városhatáron belüli ingázás követelményeinek. Az ember hajlamos újra és újra eltöprengeni azon, miért nem terjedtek el ezek a parányok a szigetország határain túl, de aztán kiderül, hogy kiviteltől függően 3,3-4,4 millió forintnak megfelelő jenért vesztegetik őket, ennyi pénzért pedig aligha volna rájuk kereslet.
Pedig jó volna. Vegyük például a műfaj legújabb képviselőjét: a Toyota Pixis Joyt. Rögtön három kivitelben kapható: a Joy C terepjárósított, cukin marcona fazonnal, a Jox F amolyan babaházasan elegáns kiadásban, míg a Joy S sportos hangvételben nyomul – utóbbit széria turbómotorjával (a másik két kiadáshoz feláras extra a feltöltés) már akár komolyan is lehetne venni, ha nem lenne ilyen édes.
A Pixis Joy hármasikrek amúgy egy eleve népes család legifjabb tagjai, fivéreik a Pixis Space kombi, a Pixis Mega egyterű, a Pixis Van és Pixis Truck kishaszonjárművek, és a Pixis Epoch ferdehátú. Ezeket a Toyotákat amúgy valójában a cégcsoport kisautó-specialistája, a Daihatsu gyártja, de ez a legkevésbé érdekes részlet.
